Parental advisory: aggyal nem rendelkez ő nerol ó giai szakemberek ennél ne olvassanak tovàbb!

“Őszinte leszek, igaz nem tudom, de legalább helikopterről szarom le, hogy a zsebfasiszta minigeci megemlékezett-e rólam is aktuális förmedvényében. Még őszintébb leszek, az egész kuplerájt a madammal együtt leszarom; tele a merevlemezem, a meglévő kapacitást nem fogom egy ilyen kisebbségi komplexusos nerológiai szempontból túlképzett, okosba megoldott népre és felhúzós, órarugógerincű führerjeire pazarolni. Lélekben is kijelentkeztem.”

Igen, ezt kommenteltem a napokban a határátkelő blog egyik posztja alá. Büszke nem vagyok rá, másrészről viszont bár könnyen eljár a szám, azért öncélúan nem nagyon szoktam vagdalkozni. Most viszont ...

Szevasztok jó arcok, hogy teltek az ünnepek? Fine, thank you, me too? Boldog új évet kívánok mindegykinek, remélem jobb 2020 köszöntött ránk, mint amilyen szar egy év 2019 volt. Legalábbis nekem perszonális, professzionális és minden egyéb szempontokból is elég messzire kell visszaásnom a múltba, hogy csak egy hasonlóan szar évet találjak. Volt itt minden; eltávozott családtag, betegség, leszármazottak iskolai előmenetelén való folyamatos agyalás, munkahelyi idegeskedés, csőtörés a házban, szomszéd által kiszárított bonsai… szal úgy mentem neki az év végi két hetes eltávnak, hogy azt se tudtam megyek valahová, vagy éppen jövök valahonnan.

Tényleg, nem emlékszem még egy olyan évre, ahol például a melóban Murphy akár az ...

Mostanra lett tele a hátizsákom, pedig fegyelmeztem magam keményen.

Csak azért nem árulom el, hogy hány éves vagyok, mert akkor megtudnátok, hogy 50. Ez egy komoly szám, bölcsebb, jobb ember, vagy akármiképpen több mint mások ettől nem lettem, viszont egyre inkább érzem, hogy valami nem kóser a világban. Valami olyasmi, amiről az életben nem gondoltam volna, hogy időnként ennyire fogja csípni a szememet.

Elég régen meg vagyok egyébként róla győződve, hogy mi, emberek, csak vírusok, vagy baktériumok vagyunk Földanya testén, amit aztán majd jól leráz magáról és nyom nélkül eltűnünk a …ba. Manapság egyre több erre utaló jel van, nem én találtam ki és nem csak én látom, hogy rohanunk a végzet felé ezerrel. Most éppen nem is a ...

Jönnek a fiatalok, hát jöjjenek, vazze. De ahogy a kor nem érdem felfelé, nem az lefelé se. Néha azon kapom magam, hogy időgéppel vissza kéne menni vagy 25 évet és különböző okokból jól nyakon hajintani magamat. Nem azért, mert annyira hülye, vagy elviselhetetlen lettem volna, csak hogy egy kicsit lelassuljak. Ez meg azért jutott az eszembe, mert manapság egyre több olyan meetingen veszek részt, ahol az aktuális ifjú titánt úgy szeretném nyakonvágni, hogy szinte fáj.

Nagy élettapasztalat, hogy nincs sok új a Nap alatt, csak új technológia van ugyanazt, más név alatt, másképpen eladni, mint hihetetlen nagy felfedezést. Ha meg még valami rövidítés is van hozzá, akkor már könyvet is lehet írni a témáról. Ma is felhív egy kolléga ...

Szevasztok Béláim, azaz ősi orosz összefoglaló néven, Szevasztopol!

Mentek itt a történések mintállat, szavazás ott, szavazás itt, minden volt mint a moziban. Először is Zuzzerségem alhasi hájat növelő elégedettséggel vettem tudomásul, hogy egy kicsit egészségesebb irányba mozdult el a magyarországi politikai paletta, sikeresen visszafoglalt a normalitás néhány várost. Ahogy egy kedves ismerősöm megosztásában olvastam mint kommentet: “beigazolódott a káosz elmélet… Borkai megdugott Győrben egy pillangót és a keletkezett vihar elsöpörte Tarlóst a fővárosban!”. Ezen én, akit ilyen perverz humorral és nagyon nagy adag szarkazmussal vert meg a sors, napokig mulattam J. Ennél jobb, lényegretörőbb leírása a történetnek azóta se ...

Állítólag kettős mérce szerint látom a dolgokat; kedves olvasóm és kommentelőm (nem szarkazmus, tényleg korrekt a komment-kapcsolat) véleménye szerint. Tehát pártunk és népünk nagy embereit, a kedves vezetőt kritizálom, de nem beszélek a Hagyó Miklósokról, meg az aktuális félrekefélő cocialista és egyéb magukat szarrá égető embrerekről. Ennek apropóján engedjétek meg, hogy ugyanazon a témakörön rúgózzak még egy kicsit, amit ti már biztosan, én meg lassacskán kezdek unni.

Hogy miért nem írok a vörös bárókról és viselt dolgaikról, az abból az egyszerű tényből fakad, hogy mióta re-aktiváltam magam mint blogger, az aktuális állam-maffia van hatalmon. Ők viselik a kormányzás felelősségét, ami szar az utóbbi – mennyi is ...

Szerintem eddig még nem mondtam, hogy miközben változatos módokon és posztokkal próbálok az idegeitekre menni, sajnos Wakantanka keze hozzánk is bette a lábát. Azaz kicsit szétesett a házunk, lett nekünk egy csőtörésünk, amire nem nagyon volt pedig igényünk. A második emeleten egy valamilyen fűtés, vagy melegvízszállító cső elpukkant és szép lassan telenyomta a ház szerkezetét vízzel.

Van egy második hűtő a földszinten a kamrában (ezt hívjuk mi celier-nek (szölié), mert mazsarul nemtudd csak kicsi már), ahol a mindenféle rövidéletű sörgyűjteményem tartom. Már ha ki nem ürül a múzeum, akarom mondani a hűtő. Nos, a legritkább esetben esek a zugalkoholizálás bűnébe, azaz ott sokszor a lámpát se kapcsolom fel, csak kipattintok ...

Latiatuc feleym ʒumtuchel mic vogmuc, avagy látjátok feleim szümtükkel mi megy megint az « istenhazacsalád » vonalon ? Csupa keresztényi szabadság!

Járkálgatnak jachtozgatni, kurvákkal bőven ellátva, mert a lopásban megfáradt családapáknak is rettentően fontos ám, hogy megfelelő keretek között tudják elverni (vagy ki? :)) a megannyi ebül szerzett jószágot. Gondoltam azért nemzeti konzultációt folytatok és egyből az érintetthez folyamodtam információért, kérdezvén, hogy vajjjon a fidesz választási győzelem esetén nekünk is bevezeti-e a « családapa » támogatást pünkösdi túrák esetére és hogy vajon mától a pornhubon lehet-e majd az összes fideszes meeting « jegyzőkönyveit » megtekinteni.

Szerintem teljesen ...

Van Svercárszkajában egy, ha jól tudom az UNESCO által is valamiféle “emberiség öröksége”, vagy ökörsége (?) címmel elismert esemény, ami a mottója szerint is minden generáció életében egyszer kerül megrendezésre, mondjuk ezt elég szabadon kezelik. Ez a Fete des Vignerons, azaz a Borászok ünnepe Vaud kantonban. Az előző kiadás 1999-ben volt, a mostani pedig ez év jùlius-augusztusában, Vevey városában.

Ezt úgy kell elképzelni mint egy gigantikus szüreti fesztivált, guggen music bandekkel, számtalan színpaddal, fellépővel, street és egyéb food truckok, sátrak, sörözők és borozók garmadájával. Ehhez társult még a vevey-i főtéren felhúzott huszonikszezer férőhelyes mobil stadion, amire még Vikus is csettintett volna az ...

Itt az ideje, hogy személyi kultuszt teremtsek magam körül.

Nektek nincs néha olyan érzésetek, hogy Ti vagytok a Terminátor ? Megvallom az őszintét, én sokszor érzem magam 18 éves élő szövetnek egy öreg, fém vázon, azaz minden reggel őszinte meglepéssel tekintek arra a szőrös öreg csókára, aki a tükörből néz rám, láthatóan meglepődve, hogy má megint nőtt valami bibircsók valahová, ahol előtte csak az a szép ződ, ja nem, az a szép feszített bőrtükör volt. Isten igazából amúgy mentálisan érzem magam az idő igen jelentékeny százalékában lesen, főleg ha olyan emberekkel találkozom a múltamból, akik agyilag megöregedtek.

Asztalra vissza, bébi!

Néha persze a külső is visszatükrözi ezt ; rendszeresen megdöbbenek, ...

Na emberek, “randa” dolgok történtek velem a hétvégén!

Kezdjük azzal, hogy nyomdafestéket nem tûrő kirohanásra késztetett méltán szeretett csapatom, a Neuchatel Xamax szombati teljesítménye, mikor megfeszített munkával sikerült három kolbászt begyûjteni a Basel-től. Maga a vereség talán nem is annyira meglepő, egy Basel-től ki lehet kapni, de ennyire és ilyen reménytelen játékkal azért talán mégse kellene. Mivel errefelé is az “épíccsükbeafiatalokat” buzzwork és stragédia a legújabb módi, mindezt egy halom fejetlen csirkeként szaladgáló fiatal játékossal értük el. Ennek persze az a folyománya, hogy az újságban úgy dícsérgetik az első 55 percünket, mintha meccset nyertünk volna. Na mindegy, az elfogyasztott 10 sör ...

Hosszas hallgatásom alatt elég sok minden történt, amit így már nagyon nehéz visszafelé lekövetni, de a nyaralásról gondoltam azért összerakok néhány képet és sort, hátha adok néhány ötletet a jövőbeli utazásaitokat illetően. Ez évben a Côte d’Azur-re, az Azúrpartra (van ilyen magyarul?) utaztunk le a francia Rivierára. Sok szállásfajtát kipróbáltunk már, most egy mobil home-os megoldást választottunk egy rengeteg csillaggal rendelkező tengerparti komplexumban, Port Grimaud-ban.

Magában ebben a tengerparti kis faluban már jártunk vagy 12 éve, így megörültünk, hogy megfelelőnek tűnő szállásra bukkantunk a település területén és előző évi nyaralásainkhoz képest baráti áron ; olyan 3500 EUR volt a 9 nap. Megmondom ...

Drágáim, megmondom a zőszintét; elszomorodtam egy kicsit.

Ugyanúgy mint néhány éve, amikor még blogzöldfülű koromban írtam valamiről egy posztot (lehet nem is a blog.hu-n), ahol ugyancsak összeszedtem pontokban a véleményem és roppantul meglepődtem, hogy az emberek olyanokkal se tudnak egyetérteni, hogy a lopás az lopás, legyen akárki az elkövetője. Èn ezt nem értem, hol ment annyira félre a világ, hogy még ilyen látszólag egyszerű dolgokban se tudunk egyetérteni ? Valahol érthető, hogy jelenlegi rezsimünknek lekenyerezett, kila krumpliért, pozícióért, akármiért megvett rajongói találva érzik magukat és hőbörögnek, de sajnos az értelmesebb része se áll le érvek mentén beszélgetni, csak odavágja, hogy liberálgeci és jó napot.

Régen jelentkeztem már, sokan gondolom pezsgőt is bontottak, hogy elt ű ntem a balfenéken. Különösebb okom erre nem volt, csak annyi, hogy mostanában a kedv, hogy megírjam a gondolataim valamiről általában a hetvenkettedik helyen szerepel a prioritási listán.

Az, hogy végül felteszek valamit annak köszönhető, hogy néhány esemény lecsapta nálam a biztosítékot és - mint tudjátok - átlag félévente politikai indíttatású cikkel kell előállnom, hogy a nyomás a fejemben normális szintre csökkenjen.

Nos, aki nem szereti a politikát, vagy nem különösebben szeretné az én sommás véleményemmel tölteni a napját, vagy csak simán ki nem állhat és csak mint valamiféle extrém sport olvassa a posztjaimat, az most akár hagyja is abba. Èn ...

Az élet nem egy habostorta ! Mondtam volt valahol Tokyo felett útban Kagoshima felé, ahová priznic miatt szólított az élet. A messze földön híres Solaseed airline fedélzetén “élveztem” éppen a két napon belül lezavart 17-ik effektív repülési órámat, amit három útból férceltem össze.

ZRH - PKV, azaz Shanghai viszonylattal kezdtem, azt hittem soha nem lesz vége, a seggemre vérhólyagot ültem, megnéztem vagy négy filmet, próbáltam aludni, de veszett fejsze nyele féle próbálkozás volt. Nos, befutottunk helyi idő szerint reggel hatkor, ami a biológiai órám szerint éjfél volt és mehettem is nyihaóékkal értekezni. Mint kiderült több mint két órás autópályaküzdelem is feszült még köztünk és a biznisz partner között, szal ...

Itthon vagyok, na nem egyedül, hanem megszámlálhatatlan gyermekeimmel együtt eszem a szalmaözvegyek kenyerét. Nagyon nem jó dolog miatt ment Magyarországra a kedvesem, meghalt sajnos apósom, kis nyuszikám apukája. Bélapapa, nyugodj békében!

Béla papa és Bence vagy 12 éve

Szegénynek pár héten belül másodszor kellett gépre ülnie és sietnie haza, sajnos másodszor már nem látogatóba. Mindennek tetejébe meg beteg vagyok, dögrovás ahogy kell, minden bajom, de nem hiszem, hogy influenza, mert lázam szerencsére nincs, csak az oxigént próbálom minden testnyíláson felvenni, mert az orromon keresztül nem megy. Azért közöltem ezeket a dolgokat előre, mert ez a poszt nem játék és mese, hanem egy olyan, aminek a lentebb következő sorain már ...

Eljött a számomra az év legidegesítőbb szakasza, ismét adóbevallást kell beadnom, miközben épphogy készen lettem a 2017-es év lezárásával...

Amióta lokalizálva lettem a munkahelyemen, azaz svájci bázisú szerződésem van (már olyan jó tizeniksz éve) még egyetlen egyszer sem sikerült leadnom időben a cuccot. Előtte az expatriate-ek virágokkal és piros bársonyszőnyeggel borított életét éltük, azaz nem sok gondunk volt a hivatalos, adózási és egyéb dolgokkal, mert a munkahelyem megfizette a KPMG tanácsadó céget, akik néhány sovány disznó áráért elkészítették a papirokat, nekem csak alá kellett írni. Azóta is tartok tőle, hogy vajon kinek ajánlottam fel a bal lábamat és a jobb vesémet ;)

Szokták mondani, hogy SOHA, SEMMIT se ...

A napokban többféle irányból is beleszaladtam a kedvenc témámba, amikor emberkék blogposztokat írnak limitált tudással az országról, ahová elvetődtek családi, vagy munkaügyben. Emellett meg egy Svájcban lakóknak angol nyelven készülő szájton is kiadtak néhány „azóta is vakarom a fejem” cikket, gondolom azt is próbasvejciek, azaz vagy expatok, vagy egyéb élőlények készítik.

Nos, ezen indíttatások (azoknak akik imádják a stílusomat, triggert akartam írni) miatt úgy gondoltam megpróbálok valamiféle pink máz és magyarosch fikázás nélküli kis szösszenetet összeállítani arról, hogy látja a kisebb-nagyobb dolgokat egy olyan csodálatos, sőt már-már utolérhetetlenül lóképű ember mint én.

A nagylélegzetű tanulmány ...

Rövid leszek kedveseim, nagy híreim vannak!

Írtam már nektek vagy két posztot arról, hogy múlt évben beindítottuk a svájciasodási folyamatot kicsiny, ámde jelentős családunkat illetően. Vártuk is az első interjú és dokumentum szolgáltatási kör lezárulódásával – erről itt és itt olvashattok -, hogy majd jön az a kemény megbeszélés, ahol az olyanokat szokták megkérdezni, hogy hol folyik az Alpok, hány méter hosszú a Conseil Federal férfi tagjainak egyesített bajúszhossza, ilyenek, de nem és nem! Egészen egyszerűen senki se érdeklődött a Svájcot illetően felhalmozott töméntelen tudásunkat illetően, simán bevettek a buliba.

Pedig én még arra is vetemedtem, hogy leteszteljem, hogy nulla készüléssel átmennék-e egy Neuchatelhez ...

A Határátkelő blog hirdetett meg anno decebal egy olyan akciót, hogy írjunk a lakhelyünkről, külföldi szűkebb pátriánkról egy kis bemutatkozó, kedvcsináló posztot. Nos szokás szerint néhány brossúrával lemaradtam a dologról, főleg azért, mert bokros teendőim mellett izomból elfelejtettem, hogy elkezdtem ezt a posztot írni... de majd most! Határátkelő barátunk megadott néhány kérdést, azokat használtam mint itiner.

Egy paraszthajszálnyira azért eltértem a megadott kérdésektől, azaz bővebben értelmeztem őket. Ennek egyszerű oka van, az, hogy az én „városom”, Neuchâtel, egy elég kis pont a térképen. Ez a város éjjel alszik, nem olyan mint New York, vagy egyéb monszter város, ahol minden pillanatban van mit tenni és egy élet se ...

Komolyan, az agyam eldobom… Volt az a cikk – igazából minden évben van a pisai tudásfelmérés után -, ahol a magyar diákok rendszeresen leszerepelnek a szövegértési feladatokon. Néha azt hiszem valami szürreális kísérletben veszek részt és keresem a kandi kamerákat….

Van egy svájci magyarokat tömörítő csoport, ahol emberek csevegnek, infókat kérnek egymástól, ilyenek. Teljesen jó dolog és ezúton is támogatom a létrehozókat, jó dolog. Mindemellett persze meg különféle emberek vagyunk, van akinek ez különösképpen bejön, más meg néha azért csóválja a fejét az eltévedés mértékén, de mégegyszer, ez emberfüggő, hogy ki mit és mikor és milyen helyzetben nem tud az országról, ahol elvileg él.

Ott van ez a fércbuk platform, ...

Tegnap focimeccsen ültömben – nekem mindig ott támadnak a világmegmentő gondolataim és nem a budin mint a többségnek – azon elmélkedtem, hogy mennyire meghatározza az életünket a környezet, ami körbevesz, annak minden részletével egyetemben.

(Aztán innen elkanyarodtam mindenfelé, legalábbis ebben a posztban)

Egy kicsit a focinál maradva; ott van például egy Cicek nevű focista, aki Schaffhouseban szarrá focizta a mezőnyt beleértve a jelenlegi csapatát, azaz én csapatomat, a Neuchatel Xamax egyletét. Nálunk meg egy egyeneset se bír a labdába rúgni, tipikusan ha elöl van a labda ő hátul van és vica versa.

Hogy miért focimeccsen gondolkoztam el ezen? Talán mert anno nekem is volt nagyon alacsony szinten olyan sportélményem, hogy ami egy ...

Egy pillanatra nem figyelek oda, máris és újra egy Amsterdamba tartó gépen ülök. Most nincs holland sajtkereskedő szomszédom, van viszont egy a plafonig telecsekkolt Airbus 321, ahová csak cipőkanállal bírok beülni. Későn jutott eszembe a becsekk, így mikor tegnap megtettem, volt még két hely, meg a nem hivatalosak a kerékházban. A kalandot ennyire azért nem szeretem, így lecsaptam a 12-es sor közepén lévő székre, ami minden csak nem kényelmes egy akkora marha embernek mint én vagyok. Tudom, ember középre nem ül, ez van, elbuktam mint Rottenbiller.

Erről jutott eszembe, hogy a légiközlekedés az egyik olyan terület, ahol a digitális technonógia fejlődése az egyik legszembetűnőbb. Bár mint írtam manapság már próbálok nem sokat repkedni, ...

Mindig is érdeklődéssel olvastam azokat a posztokat, cikkeket, amiben álláskereséssel és az ahhoz szervesen kapcsolódó interjúkkal, magával a folyamattal foglalkozik az író. Ebben a nem kevéssé bonyolult világban nem árt tisztában lenni a trendekkel és a lényegesebb történésekkel, mert az ürdüng mint tudjuk nem alszik.

Nos mostanság volt alkalmam folyamatba tétetni egy kiválasztási folyamatot, azaz embert kerestem az osztályunkra, így belekóstoltam, hogy hogyan zajlik ez manapság és tapasztalati szinten találkoztam azokkal a dolgokkal, amiket a posztokban és cikkekben találtam. Gondoltam megosztom a meglátásaimat, ha gondoljátok esetleg reagáhattok a posztra kommentben.

Először is, miután megindítottam a folyamatot, azaz megjelent a ...

Bevallom őszintén, hogy az idő múlását nem az jelzi nekem a legpontosabban, hogy állandóan születésnapom van, meg ilyenek, hanem az, hogy egyre ritkábban húzom fel magam baromságokon. Így van ez a blogomat illetően is, ezért is "szólalok" fel egyre ritkábban még a blogom témájába vágó, a svejci sipkás élet rejtelmeit ragozó posztokat illetően sem. Volt időszak, amikor a sok sikoltós baromság kicseszte bennem a biztosítékot, míg manapság csak legyintek, "legyen neked akkor ilyen nehéz a svájci élet", főleg amikor XY fogja magát és több A4-es papírnyi megcáfolhatatlan igazságot rögzít és oszt meg néha egészen gigászi hosszúságú, mondjuk 3 hónap, svájci tartózkodás esszenciájaként.

Féreértés ne essék, nem kívánok és soha ...