2018. okt 20.

Oda és vissza, avagy mindenütt jó, de a legjobb ott ahol vagyok

írta: zuzzer
Oda és vissza, avagy mindenütt jó, de a legjobb ott ahol vagyok

Egy pillanatra nem figyelek oda, máris és újra egy Amsterdamba tartó gépen ülök. Most nincs holland sajtkereskedő szomszédom, van viszont egy a plafonig telecsekkolt Airbus 321, ahová csak cipőkanállal bírok beülni. Későn jutott eszembe a becsekk, így mikor tegnap megtettem, volt még két hely, meg a nem hivatalosak a kerékházban. A kalandot ennyire azért nem szeretem, így lecsaptam a 12-es sor közepén lévő székre, ami minden csak nem kényelmes egy akkora marha embernek mint én vagyok. Tudom, ember középre nem ül, ez van, elbuktam mint Rottenbiller.

Erről jutott eszembe, hogy a légiközlekedés az egyik olyan terület, ahol a digitális technonógia fejlődése az egyik legszembetűnőbb. Bár mint írtam manapság már próbálok nem sokat repkedni, azért átlagban minden hónapban van legalább egy utam és még így is meg tudnak néha lepni. Vagy a biztonsági szabályok változnak úgy, hogy konkrét x-raynek kinéző gépben világítanak át, vagy valami bárkódos önkiszolgálós változást vezetnek be. Mondjuk nem új, de ma például a zsebeimet, kezemet, táskámat, övemet karistolták egy cuccal és örömmel állapították meg, hogy nem kerültem se kábítószerrel, se vállról indítható rakétákkal közelebbi kapcsolatba. No, mikor ezt tisztáztuk, szerelhettem vissza magamra a kultúra külső mázát, övet, cipőt, miegymást. Magamnak is gyanùs szoktam lenni, ma a biztonsági személyzetnek is az voltam.

Visszatérve picit a technológiára, a digitális generációnak ez ujjgyakorlat, én viszont elég jelentősen képes vagyok néha eltévedni az app-ek, walletek, online check-in, codec-ek és egyebek világában, mert egyszerűen nem így vagyok szocializálva. No meg a legfontosabb... nem érdekel. Van olyan nálam jelentősen idősebb kollégám, aki mindent, de mindent kipróbál akármilyen kütyüről,app-ről legyen szó, míg engem ez totálisan hidegen hagy. Állandóan ismételgetnem kell magamban, hogy 24 órával az út előtt bekő csekkolni, hogy a boarding pass legyen elmentve lehetőleg a wallet-beba, a telefon fel legyen rendesen töltve és társai. Abszolút nem vagyok egy haladásellenes manus, sőt, de remélem nem érjük el azt a szintet, hogy a pilótát egy szoftver sorsolja ki az utasok közül... Zuzzer meg a növényei, a bonsai-ai között érzi jól magát. Elduggatom a magot, azt vagy kinő, vagy nem. Nem szégyellem, a cégnél sem én vagyok, akit felhívnak, ha a video conferencing, U-room, click & share, lync, .... rendszerekkel gond van, mert használni tudom, beállítani, megszerelni nem. A világ ezen nagyon fontos aspektusa totál kiesik az érdeklődési, hozzáértési körömből.

Az autót is vezetem, azt is tudom mihajcsa de hogy a motorháztetőt felnyissam? Ja, igen, mikor ablakmosót töltök a tartályba. Mindig is nagyon tiszteltem azokat az ismerőseimet, akik beszélnek karburátorul, mert én nem, a tudományom megáll ott, hogy motor, meg kuplung. Haver meg olyat kérdezett egyszer mikor zörgött a sárhányó, hogy ijedtemben majdnem fedezéket kerestem. Az is csodálattal tölt el mikor alsófelső dugattyús hajtású mittomén mi alapján osztályoznak autókat, mikor én az autójeleknek is csak egy részét ismerem fel. No, ilyen vagyok, tipikus felhasználó ahogy az IS kategorizálna, ha valami elromlik, könnyes búcsú után kivágom a kukába. Most lehet az autónkat illetően kivételt teszek, nem fér a kukába (hogy az arrogánsságomban hívő olvasóim se érezzék kisemmizve magukat), szmàjli. Na jól elkanyarodtam, mint tudjuk turbulencia, akkor meg kényszeresen írok, mégha magammal se értek egyet.

Apropó, voltunk a hétvégén Vevey-ben a Nestlé múzeumában. Mondanom se kell, tyehnyika mindenütt, manapság már alapfelszerelés a mobil idegenvezető, azaz kis cuccos, amiből dől az infó, amíg bámészkodsz. Nos kiválasztod a nyelvet, aztán ha beléptél indul a show és nincs visszaút, itt konkrétan kell érteni, automata ajtòk zàròdnak mögötted és nyìlnak elôtted. Zuzzer kiválaszt angol, család francia, mikor bent voltunk nekem átváltott kínaira, a fiamnak olaszra, a két lyány osztotta utána nekünk az észt, mert az, hogy Henri Nestlé hi hohu ja hö huhejhó viszonylag keveset mondott nekem. Kisfiam is hamar feladta a csokolátó molto bene grande problémát, szal itt a technikai haladás áldozatává váltunk. Utána kérték az elnézést, málenkaja műszaki problémára hivatkoztak és új kütyükkel mentünk a további termekbe.

img_8586.JPG

Nagyon tudom ajánlani, interaktív, érdekes, informatív és mulatságos kiállítás és tényleg jól alkalmazzák a digitális forradalom vívmányait; volt VR sisak, kézjelekkel irányított játék egy jó adag “mi vagyunk a Nestlé, a legfelelősségtudatosabb vállalat” szósszal nyakonöntve, de elviselhető mértékben.

img_8559.JPG

Nestlé múzeum

Vevey maga egy szuper, tipikus svájci tóparti település, csodálatos sétánnyal, lélegzetelállító látvánnyal és nyugalommal. Én az ilyen helyeken a legjobban üldögélni szeretek egy sörrel a kezemben arról elmélkedve, hogy fene a jó dolgomat, meg hű az a hegy, hej az a tó, meg la vie est belle. Kár, hogy állandó időnyomás alatt senyvedő tinédzser gyerekekkel ez sokszor holmi álom. “Apa, mikor iszod már meg, csak kérdem, nem sürgetlek. 10 perc múlva megyünk? Csak kééérdezteeeem....”

img_8549.JPG

Lavaux

img_8613.JPG

Sellő a vevey-i sétányon

Néhány sor a visszaútról. A priznicet lerendeztük egy nap alatt, így péntek reggel indulhattam vissza ZRH-be; az estét a reptéri Hiltonban töltöttük, mert egy nagyon korai gépre vettünk jegyet. Ezek a Hiltonok szerintem elég designosak, becsekkolni viszont nem szeretek, mert egy lexikont töltenek ki, ha a szóbanforgó egységben még nem voltál elôtte. Most hagytam magam a “honor” vagymi circle-be is felvenni, mert azoknak külön pult van, szal legközelebb gondolom gyorsabb lesz. Pont elkaptuk még a konyhát is nyitvatartási idôben, szal lenyomtunk néhány steaket megkísérve egy jóféle duplán malátázott sörrel.

img_8679.JPG

Hilton

Kollégám mondta, hogy ô csak 6 körül battyog majd át a terminálra - a hotel össze van kötve a reptérrel -, mert elég az. Én hitetlen Zuzzer voltam, utálok dolgokat kicentizni, így már 5 körül nekiindultam. Bingó! Hajnali 6-kor egy olyan bazi nagy reptéren mint Schiphol már 40 percen állt az óra a security checknél; annyi volt az átlag várakozási idô. Nem mondom, hogy épp csak elértem a gépet, de pont kezdôdött a boarding mikor odaértem. Közben meg ismét volt egy kis változás az itteni ellenôrzésnél, már papír se maradhat a zsebben. A taknyos zsepiket is kipakoltatják, én meg faszául elfelejtkeztem 50 birodalmi ajróról, szal.... megint megkurkásztak. Erre mondanák a fura fiúk, hogy “he.... szerintem te ezt élvezed,”.

Miközben a secusokhoz gyalogoltam, volt egy kisebb incidens, egy fazon elengedte a derékmagasságban lévô csapóajtót, ami egy kislány arcába csapódott. Fickó meg visszanézett nagy flegmán az éktelen sivalkodásra és mintha mise történt volna elhúzott. Remélem a kicsi rendben van, nagyon rohantak vele valahová... Mondjuk egy sorryt akkor is mondtam volna, ha totál véletlen a dolog, így viszont überparaszt volt, mindenki tartotta az ajtót a mögötte lévôknek, ez meg kirúgta lábbal és átballagott. Ismeritek már a jó öreg arrogáns Zuzzerpajtit, mikor utolértem azért mondtam neki néhány keresetlen nemzetközi mondatot. Érezte ô is, hogy nem kóser a szerepe az ügyben, egy szót nem szólt.

Azért megvan annak a diszkrét bája, mikor az ember már a felhôk felett van, alatta meg alszik egy világváros. Amsterdam by night is nagyon fasza, bár az ilyen látványok félrevezetôek is lehetnek.

img_8690.JPG

Amsterdam by reggel

img_8695.JPG

Nem bírom elforgatni, csak így engedi feltenni a blog.hu

Caracas például nagyon jól nézett ki mikor odaértem este, reggel viszont rájössz, hogy a favellák fényei, egy szál csupasz dróton lógó égői rajzolták ki a hegyek, dombok körvonalait. Azt látni meg inkább elkeserítő, mint felvillanyozó érzés. Közeledünk a zürichi reptérhez, onnan már csak 1,5 óra vonatút, 10 perc személygépjármû vezetés és otthon is vagyok.

A világ szép és kicsi, la vie est belle, legyetek jók, örülök ha olvastatok.

Szólj hozzá

repülés svájc Svájc Nestlé Hollandia Amsterdam Airbus KLM Vevey Swiss Lavaux Switzerland Suisse Nest múzeum