Szerintem eddig még nem mondtam, hogy miközben változatos módokon és posztokkal próbálok az idegeitekre menni, sajnos Wakantanka keze hozzánk is bette a lábát. Azaz kicsit szétesett a házunk, lett nekünk egy csőtörésünk, amire nem nagyon volt pedig igényünk. A második emeleten egy valamilyen fűtés, vagy melegvízszállító cső elpukkant és szép lassan telenyomta a ház szerkezetét vízzel.

Van egy második hűtő a földszinten a kamrában (ezt hívjuk mi celier-nek (szölié), mert mazsarul nemtudd csak kicsi már), ahol a mindenféle rövidéletű sörgyűjteményem tartom. Már ha ki nem ürül a múzeum, akarom mondani a hűtő. Nos, a legritkább esetben esek a zugalkoholizálás bűnébe, azaz ott sokszor a lámpát se kapcsolom fel, csak kipattintok egy sört és húzok kifelé. Most valószínűleg megijedhettem az asszonytól tudat alatt, mert a sörnyitás után rá is cuppantam legott az üveg nyakára. Ahogy emelem felfelé az üveget a szemem megakadt valami furcsa izén a plafonon, ami egy jó nagy ázott és már málladozóan nedves foltnak bizonyult. Mikor felépültem az azonnali lábon kihordott szívinfarktusból, lekövettem a víz útját és az eredmény hogy úgy mondjam rendesen odavágott. Nem hogy a plafon, de a falak is totálisan átázva, a szekrények mögött jól fejlett penésszel (vazze, majdnem megszólalt olyan fejlettségi fokon volt a cucc), a falon jobban megnézve meg kisebb folyóárkok. Mint később a szagértőkkel megegyeztünk, ez nem hirtelen felindulásból való elázás, hanem ez már egy jóideje mehetett nálunk, csak nem vettük észre.

No hívtam is a nemzeti gárdát, szétverték a házat itt-ott, mert hogy mi folyik, honnan és miért, az nem volt tudott még akkor. Így aztán alulról-felfelé, odalett a csempe az első emeleti WC-ben, a fürdőszobában, majd a második emeleten is lett egy szíííp lyuk a mosókonyhában, estébé… Emellé meg egy halom fejét vakargató szaki, mert istennek se derült ki, hol a probléma, az a gyökér. Vagyis a gyökere nekije. Végül tudományos módszerekkel nyomatták a csöveket, lent a kolléga meg ordítozott, hogy lát-e valami változást. Egyszercsak látott, beköszöntött a Niagara kora, meglett a hibás cső. Azzal mákunk volt, egy kisebb átmérőjű cuccról volt szó, amit falbontás nélkül ki lehetett húzni és helyettesíteni. Jómunkásemberek le is léptek meg küldtek 1200 frankról számlát, meg mondták, hogy “bonsansz” a továbbiakat illetően, mert a fekete leves még csak most jött.

Miután a biztosítóval lezongoráztam a dolgokat, jöttek a falszárító szakemberek, a ház maradványait edami sajttá változtatták, szétfúrtak mindent és beinstalláltak néhány iszonyúan hangos dehumidificatort, vagy mit, amik aztán egy hónapra meghatározták a napjainkat. Installáció közben azért egy darabig Hitetlen Tamás voltam, mert a felfedezés pontjától kiindulva egyre távolabb fúrták szét a nappali kerámia burkolatát; sajnos igazuk volt, a padlófűtés csöveit fedő porózus anyag 10 méterre is elvitte a vizet, gyakorlatilag vízfalú és padlójú házban laktunk egy ideje.

Az egy dolog, hogy tilos volt szellőztetni mielőtt elértük a 30 C meleget és 30% relatív páratartalmat, de a zaj…. Mintha egy csapat megvadított orbánviktort odakötöztek volna a mikrofonhoz! Mindezt persze a jószomszédság alapjaira helyezkedve a szomszédok felé kidobatva, zajt és elszívott nedves levegőt illetően (másfelé nem lehet). Még jó, hogy a szomszéd öregek csak nyaralónak használják a kérójukat, így inkább nem is jöttek a környékre, mert szóltam nekik, hogy hangtámadás érte őket felőlünk.

Na, most ott tartunk, hogy gazsulálok a csempéseknek, hogy ugyan jöjjenek már kijavítani a lyukakat, de sajna most pont őszi szünet van Sajtföldén, szal mindenki el van szevedő szerkezetben utazva. Mellesleg meg nem tudok ikszszáz négyzetmétereket ajánlani, így valszeg nem is vagyunk prioritás; állítólag jövő héten jönnek. Ma talán a festő bedugja az orrát és megkínál egy ajánlattal, főleg, hogy ott lesz mit csinálni. Kihasználjuk, hogy így is katasztrófa súlytotta terület vagyunk, kifestetünk néhány szobát is, szal több a méz a madzagon.

A biztosító meg le se szarja a dolgokat, gondoltam majd jönni akarnak ellenőrizni, meg ilyenek, de semmi. Kétszer is kérdeztem, hogy simán benyelik a számlákat? Erre ők azt mondták, hogy igen.