Ahogy a nagy filozófusok és nem én megállapították, „a lét meghatározza a tudatot”, avagy ha jó körülmények között élsz, szignifikánsabban kevesebb probléma fog olyan szinten megérinteni, hogy foglalkozz is vele. Pluszként Maslow's hierarchy of needs, etc... azoknak, akik jobban el akarnak a témakörben mélyedni, én nem próbálkozok most vele. Életem során „próba cseresznye” alapon sokkal emelkedettebb szintet értem el, azaz megerősíthetem, hogy a „a lét meghatározza a tudatot”, azaz ha megiszom a lét, elmegy a tudat �. Azt hiszem ezzel érzékletesen illusztráltam, hogy milyen emelkedett szintű transzban kezdem el írni ezt a kis szösszenetet.

Mindenesetre már többször is elgondolkoztam azon, hogy hogyan lehetünk ugyanolyan kultúrális háttérben való edződés után olyannyira különbözők egymástól, hogy maximum a közös nyelv tart össze, más nem. Azaz már az sem néha, mert például annyira újmagyarul beszélnek egyesek a fércbukon megosztott posztjaim alatt, hogy azt se értem, hogy állítanak, vagy kérdeznek valamit. Abban pedig tökéletesen meg vagyok győződve, hogy az igekötők szabályai vagy kihaltak a magyar nyelvből, vagy már nem oktatják ezt a kis haszontalan nyelvtani részletkérdéskört. Jó néhányszor azt se tudom eldönteni, hogy egyetértettek-e a posztomban leírtakkal, vagy sem. Dilemma!

Ezért aztán úgy gondoltam, készítek magammal egy interjút, hátha mondok valami olyat, amivel még én se értek egyet. Hogy némely speciális olvasási támogatást igénylő kommentelőm is értse: „fogagggyatok szeretethezbe, mert a gyúrcsányi, meg a zelmultnyócév”.

Amúgy azért teszem ezt, mert néhány témakörben rendszeresen rónak fel nekem az emberek mindenfélét, miközben én úgy gondolom, hogy a hiedelmük nem állja meg a helyét. A kérdések tehát nem a véletlen művei.

Íme az interjú:

„Itt ülök saját magammal, Zuzzer szép szemei a  meszi távolba fúródva firtatják a jövő kifürkészhetetlen titkait. Az idő vas foga éppen elrepül felettünk, mikor a kenyerünk javát éppen elropogtattuk. Gondoltam felteszem hát az első kérdést a nemzet távolbaszakadt ragyogó elméjének, a tücsökföldei szellemi óriásnak, a kellemetlen igazságok megfogalmazójának, a telivér, jóképű, de legalább nem lóképű mentális óriásnak, Zuzzernek, azaz nekem.

Mondd Zuzzer, te büszke vagy a magyarságodra?

Igen Zuzzer, én maximálisan és kifejezetten büszke vagyok, hogy nem egy tizenikszedik germano-, tele-, franko- vagy egyébfon nép gyermeke vagyok, hanem egy Európában eléggé egyedülálló származási lánc végén elhelyezkedő néphez tartozom. Hcinrettem Guzba!

Mellesleg viszont nagyon nagy különbség van aközött, hogy büszke vagyok-e a magyarságomra, vagy büszke vagyok-e a jelenlegi magyarok egy jelentős részére. Kicsit olyan ez, mint a viccben, „szíííp ország ez az Olaszország, csak az a baj, tele van olaszokkal...”. Ha a jelenlegi uralkodó osztályra (nem nyelvbotlás) gondolok, akkor forog a gyomrom és erőlködve nyelem vissza a Kocsis Pista bácsi „Hogyan mondd magyarul, hogy kanyarodjál már be légy szíves” könyvéből tanult, kiemelten hungaricum jellegű, über-magyarosch szófordulatokat. (Lányom kérdezte alacsonyabb korában, hogy „apaaaa, mikor azt mondod a bácsinak, hogy a bőr hűlne rád... teeeeee....., az ugye azt jelenti, hogy menjél már légy szíves egy kicsit gyorsabban?)

Nem annyiras jó beazonosított magyarnak lenni mostanában a rothadó nyugaton, mert otthon azt hiszik rohadunk, itthon meg azt hiszik egyetértek a magyar népet képviselő kúrmánnyal és nekem kell megfelelni a kérdésekre úgy, hogy azért a normálisakat se ássam be nyakig a kakiba, általánosításilag.

Tehát igen, büszke vagyok a magyarságomra, de a magyarságra már nem annyira.

Te a magyarság eredetét, történetét illetően milyen álláspontot képviselsz?

Kezdhetem messzebbről? Én mindenben abszolút tudománypárti vagyok. A tudomány által bebizonyított tényeket fogadom el (a tudósok sokan vannak, én meg egyedül), veszem alapul addig, amíg maga a tudomány nem írja át ezeket a kutatások újabb eredményei alapján.

Nem hiszek az ámérikából indult idióta mozgalomban, a „do your research” (kb. kutasd ki magad), ami egy általános faszság, hogy ne fogalmazzak túl érdesen. Egyes tudományágak képviselői 20 évig tanulnak (alaphangon), tanulmányoznak egy kérdéskört, problémát, jelenséget, milliónyi információmorzsát vesznek figyelembe, hogy megalkothassák nekünk, például a magyarság legvalószínűbb történetét. Ezt aztán özv. Hogyapicsábamáné, született Kandisz Nóra huszonkét perc internetes Kiskegyed olvasás után megcáfol. No itt van a kutya elásva, rengeteg dolgot illetően, a magyarság története, eredete csak egy azon témák listáján, ahol én a tudománynak, a kutatási eredményeknek hiszek.

Akkor a kérdésre: jelenleg még senki sem állt elő meggyőző bizonyítékkal, hogy a finno-ugor eredettörténetet megkérdőjelezhessük, ezt tartom a legvalószínűbbnek, mert erre van a legtöbb etimológiai, történeti, tárgyi, lingvisztikai bizonyíték. Ha majd O1G barátai valahol a végtelen türk pusztákon erőből kiássák Álmos életnagyságú lovasszobrát, vagy az igazi tudósok fedeznek fel valami blockbuster új tényt, akkor majd ráérek újraértelmezni és a tények, nem pedig a hiedelmek, meg mindenféle hajánál fogva előrángatott származási elképzelés alapján.

Ja, még annyit, hogy rengetegen azért kérdőjelezik meg a finn-magyar rokonságot, mert „háhe, nincs egy szavuk, ami hasonlítana a halon kívül, arra meg azt mondják kala”. Ezt első kézből cáfolom, van ott jó pár egyéb példa is, finn kollégám fejből nyomott vagy tizet, nekem csak a vér (veri), kéz (käsi) jut most eszembe.

Milyenek amúgy a magyarok, akik külföldön élnek?

Sokat erről inkább ne beszéljünk, vegyes a felvágott. Temészetesen akikkel otthon se jártál volna össze, itt se nagyon preferálod, de idővel kialakulnak a kapcsolataid, amelyeknél azért nagyon fontos, hogy legyen valami kapcsolódási pontod a többiekkel.

Nekem van például néhány barátomnak tartott itt lakó magyar ismerősöm, valamint olyanok is, akiket a hátam közepére se kívánok. Ilyenek az izommagyarok, akik erővel is magyarok, ha jólesik. Itt mindenki hülye, semmi se jobb mint otthon, de akkor ha rákérdezel mi a bánatot csinál itt, érdekes válaszok szoktak érkezni. Nemrég összefutottam valakivel, aki tudja, hogy minden statisztika hazug, meg Magyarország a világ közepe, mert ő volt vagy egy hónapig mittomén, Új-Zélandon és ott minden drága. Húúúúúúúú.... nem mondod?! Ezektől a muksóktól menekülőre fogni támad kedvem, bár manapság mint előző posztjaimban emlíettem, nem nagyon vagyok toleráns és elküldöm őket a nagy fekete p---ába, bár nem nagyon értik, hogy mi történik velük és örömmel indulnak útnak.

Van még egy igazi hungaricum, ami szerint nem csak kéne, hanem el is várják a magyarok, hogy ha te ott laksz, akkor ha ő jön, akkor majd te segítessz neki. Meg se várják sokan, hogy felajánld, hanem alapból szemét vagy, ha neked nem az első gondolatod, hogy hogyan reformáld meg az ő életét. Mennek aztán a kommentek a neten ilye-olyan csoportokban, hogy ez meg az nem rendes ember, mert nem vitt el Magyarországra, nem adott, nem ajánlott, nem szerzett, nem támogatott. Lófaszt emberek, nem azért vagyunk itt, hogy rátok várjunk, meg rátok pazaroljuk az időnket, energiánkat, éljük az életünket, tedd azt te is. Én tanáccsal azt, aki kérdi szívesen segítem, aztán azt tesz a mondandómmal, amit szeretne. Ennyi. Nem kell imádnunk egymást, csak azért mert egy helyről származunk.

Szerinted a magyar nép jobb mint más népek?

Nem, ezt határozottan elutasítom, semmiben sem vagyunk jobbak mint a többi nép, bár azt elismerem, hogy gyulai kolbászban és túró rudiban azért jelentős, nehezen behozható előnyre tettünk szert az évek során. Ugyanolyanok vagyunk, mint bárki más, emberek, akik egy bizonyos vonallal körberajzolt területen élnek nagy többségükben.

Ugyanígy, azt se gondolom, hogy egyéb népek képességek terén előttünk állnának, legfeljebb nálunk például sokkal többet nincs, mint van hó, így nehéz lesz a lappokat befogni, akiknek 20 fölötti szavuk van a különféle hóminőségek leírására, anélkül, hogy a „kurva mély, kurva hideg, kurva fehér, ...” jellegű szófordulatokat figyelembe vennénk.

Tehetséges nép vagyunk, csak aztán sokszor kidobjuk a tehetségünket az ablakon, lásd az országból tömött sorban távozó Zuzzerek végeláthatatlan tömegét. Valamint egyre inkább úgy látom, hogy a magyar embernek kell valaki, aki megmondja, hogy ő mit gondol. Erre érzett rá O1G és gondosan lebutított, de azért magyaroschra felpaszományozott szarságokkal vezeti emberek millióit az orruknál fogva. Hiszen, aki elveszik az aktuális politikai kérdések labirintusában mint maci a málnában, hogyan is tudná eldönteni mi a fontosabb; az, hogy vajon mi előnye származik abból az országnak, hogy O1G és bandájának minden tagja milliárdossá vált az évek során, vagy az, hogy „a migránsok hordái ostromolják ezer éves államunk istentől áldott, véráztatta határait”?

Van olyan javaslatod a magyar politikai életet illetően, ami javíthatna a jelenlegi rendszeren?

Megélve azt, hogy 23 éve egy működő demokráciában élek, engedjétek meg, hogy ezt ajánljam. A választások a direkt demokrácia szabályai szerint zajlanak, annak kevés hátulütőjével és sok előnyével. Itt olyan nincs, hogy a winner takes it all, nem tudod magad agyonnyerni, mert a Conseil Federal, azaz a svájci kormány összetétele egy úgynevezett formule magique alapján áll össze, azaz a pártok tudják hány helyük lesz a Conseil-ben. Hiába nyer mondjuk a PS, vagy az UDC, megvan előre, hogy hány helyük lesz a 7 fős kormányban.  Pontosan lefektetett szabályok és feltételek szerint gyakorlatilag mindenről népszavazás dönt, kompromisszumok nélkül – ami egyébként a svájci néplélek alapvető fundamentuma – sehová se lehet a politikában sem jutni. Az mondjuk a népszavazási dolgoknál már kérdéses – tehát nem parlamenti voksolásnál -, hogy a nyertes oldal pár töredékszázaléknyi előny miatt visz át valami kérdést a törvényalkotási oldalra. Ez van csak, amivel nem mindig értek egyet feltétlenül, de együtt tudok vele élni.

Hogy látod, a klasszikus baloldal-jobboldal leosztás létezik még Magyarországon, vagy egyéb országokban?

Valószínűleg ismét bővebb leszek, bár a rövid válaszom, hogy olyan már régen nincsen.

Szerintem az intelligenciára fogékony, kompromisszumképes, szociálisan érzékenyebb, gondolkodásképes egyedek halmaza és az erősebb kutya szexualizál, tekintélyelvűségben hívő, sokszor aluliskolázott vagy moderáltan képzett intellektusok csoportjai között van nagyon mély ellentét.

Mindkét halmaz bőven megszórva kivételekkel, akik valamilyen, akár anyagi megfontolás, széllel egy irányba hugyozás, vagy a leszarom tabletta bevétele után érzik néha úgy, hogy ők erre, vagy arra húznak, esetleg mellé még a tényleges, vagy időnként kitörő vallási fundamentalizmusok predesztinálja őket, hogy populista szólamok mentén éljék az életüket.

Ha még létezne klasszikus bal és jobboldal, akkor az ún. konzervatív pártok és kúrmányuk nem kommunista párti praktikákkal és módszerekkel küzdene a velük egyet nem értőkkel. Írtam ezer évvel ezelőtt, hogy tőlem igazándiból semmi sem áll messzebb, mint az egyenlősdi, hiszek az egyén felelősségében, hiszek abban, hogy az apróbetűt is el kell olvasni és meg érteni. Akkor is ha én se teszem ezt meg mindig, mégse gondolom azt, hogy adott esetben nem nekem kellene eladnom a bélyeggyűjteményemet, ha szarba navigáltam magam. Magyarországon viszont a magukat jobboldalinak mondó pártok nyernek szavazásokat azzal, hogy adott helyzetben „mindenkit megmentenek”, persze főleg magukat, meg a haveri kört. Az ilyen ígéretek, akciók, sztandard baloldai politikai fegyverek, nálunk még ez is kifordítva működik.

Amiben én hiszek, az a pártállás néküli józan gondolkodás és őszinteség. Mi köze ahhoz a pártpreferenciámnak, hogy mit gondolok például a környezetvédelemről, egy adott infrastruktúrális beruházásról, az egészségügyről, vagy az oktatásról? Égvilágon semmi, azzal értek egyet, aki szerint például a lehető legjobb oktatást kell a lehető legjobban megbecsült tanárokon keresztül a fiataloknak biztosítani. Ha ez az aktuális állampárt programja lenne, akkor az ő ötletüket támogatnám, ebben az ügyben.

Adott témában a tények, számok, következmények felmérése után hozzon mindenki döntést, érdemi és nem egymás ekézésével töltött viták után. Nem kell nekem ahhoz „oldal”, hogy tudjam mi a véleményem, nincs szükségem semmilyen oldali megmondóemberekre ahhoz, hogy tudjam mit gondolok. Ha egy párt, szervezet programja egyezőségeket mutat az én meggyőződésemmel, akkor persze odacsapnak engem is, cserébe viszont ha azok kezdenének el lopni, akkor azokat is ugyanúgy ekézném, mint például a mostani mafia-kúrmányt.

Nálunk nem politikailag felvilágosult és informált szavazók vannak, hanem hívők, O1G vagy Kúrcsány képpel otthon a falon, tehát a kampányoknak semmi tere és értelme, csak pénzpocsékolás. Egy hívőnek hiába magyarázod, hogy az a jáóisten nem hét nap alatt teremtette a világot, ugyanúgy, ahogy özv. Jobbraátné sem fogja megérteni, hogy az infláció nem azért van „mer a szemét ellenzék nem támogassa” azt a mérsékelten jóképű felcsúti Döbrögit.

Az orbán rezsim egyik legnagyobb bűnének tartom egyébként, hogy gyakorlatilag megszüntették a parlamenti kommunikációt, ellehetetlenítették az egymás tiszteletén alapuló érdemi vitát (és most már senkiháziaké a popszakma is).

O1G és szűk csoportja csak tapsolóembernek használt gyalogokat tart a saját pártjában, amit este elböfög, reggelre megszavazza a sötét tunya tömeg. Ezt akkor sem tartom követendő példának, ha jó ügyről volna szót, de olyan már vagy 10 éve nem nagyon került terítékre. A média helyzete egyenesen elkeserítő, de azt például nagyon ajánlom, hogy csak a kísérlet kedvéért, vagy két hétig kizárólag európai, külföldi médiából tájékozódjatok (russia today nem játszik), majd nézzétek meg az első utatokba kerülő Híradót. Akinek agya van, az ordítani fog, meg rossz esetben kivágja az ablakon a TV-t. Ha valami zöld, az a magyar királyiban piros, ami piros, az lila, amit adnak, aszt viszik, amit vinnének azt adták. Elképesztően undorító, aljas kommentárok a beszélő fejektől, Marika nénje meg persze habzsolja, mert nem érti.

Mi a véleményed a ruszkik háborújáról Ukrajnában?

Azt hiszem ezt már néhány posztban kifejtettem, erősítsük meg, engem a magyar hivatalos és sok esetben, nem hivatalos hozzáállás zavar a legjobban. Kérdem én, él olyan épeszű ember a világban, aki háborút akar akárhol is? Azzal takarózni, azt hazudni méghozzá NATO tagállamként, hogy azért nem segítjük – hivatalosan – az ukránokat, mert mi békepártiak vagyunk, az alávaló, nyomorult hozzáállás, miközben egyetlen EU tagállamként tömjük a ruszkik zsebét pénzzel. Vesszük tőlük az olajat, egyebeket bőven a világpiaci ár felett, ami pénzből ők meg ágyúkat, meg rakétákat gyártanak, mert mi békepártiak vagyunk.

Hánynom kell, de valóban, mikor az a ganajtúró kakadu lavrovval kezelget, mélyen behajolva. Okádhatnékom támad, hogy milyen faszságokkal tömi a lakájmédia az emberek fejét, egy kibaszott turul egy kisgyerek ujjabegyét se éri. A kúrmány hivatalos seggnyalói, bencsikjei, nógrádi köcsögjei nyilatkozgatnak az orosz propagandamédiának olyanokat, hogy nem hogy börtön járna érte hazaárulásért, de vissza se engedném őket az országba. Ha valaha lesz politikai fordulat otthon, amiben olyan nagyon nem hiszek, ezeknek a tetveknek a felelősségre vonásával kell folytatni, rögtön az orbán-rezsim tagjainak elszámoltatása után. Magyarország magától, senkit által se kényszerítve, újra és újra a világ szeméttelepére kormányozza magát, hiszen mint remek történelmünk bizonyítja, szövetségeseket nagyon tudunk választani.

Másrészről egészen elképesztő megtapasztalni, hogy milyen szinten áthatott mindent a popaganda az oroszoknál. Nem sok, de még vannak orosz kollégáim, a java része hazament vazze.... háááát...... volt akinél konkrétan rákérdeztem egy virágnyelvű beszélgetés kiegyenesedése során, hogy „baszki, lövitek rakétával, tankokkal, ami van azzal a városokat.... legalább nevezzük már ezt a szart annak, ami, háborúnak....” Hát apám, nem, ez egy különleges katonai akció, meg neki ez meg az él itt és ott és ne akarjam megmondani mi ez. No barátom, a különleges qrva anyádat, ha fogalmazhatok a magam egyenes, de legalább trágár stílusában. Azt is megkérdeztem egy adott ponton egy megjegyzésre reagálva, hogy „tezsvér... én innen az átkos nyugatról, mivel fenyegetlek téged?! Áruld már el! Puskám van, vagy éppen rohamozom oroszország anyácska kies lejtőit, vagy Svájc ősi orosz föld?” Azt hiszem reakcióm rendesen illusztrálja azt a párhuzamos valóságban élést, ami az orosz nép egy jó részét jellemzi.