Pár hete összedtem a papírokat, kitöltöttem egy halom dokumentumot és beadtam az állampolgársági kérelmünket a Neuchatel kantoni hatóságoknál. Hallelujah! 5 évig hordoztam magammal a cuccot. Tehát mindenkinek előkerestük a születési anyakönyvi kivonatát, a házassági anyakönyvi kivonatunkat, elkészíttettük a hiteles fordításokat, írtunk motivációs levelet, ilyesmi.

Meg is voltam magammal elégedve, mikor egy hölgy átvette és leellenőrizte a paksamétát és mindent rendben talált. Kérdeztem mi a következő lépés, aszonta majd kapunk levelet meg csekket, hogy az 1490 frankos eljárási díjat befizessük. No, a levél és csekk meg is jött, de vazze, egy másik ügyintéző szerint nem kóserek a papírjaink, mert “túl régiek”. Javasolta viszont, hogy próbáljak meg ún. “certicate de famille”-t szerezni, mert a kölkek már itt születtek, valószínűleg az « etat civil » majd kiállít nekünk egy ilyet és nem kell újraintézni az össze papírkát. Mondjuk ez totál nem logikus, mert ez mind kellett eddig a C permit és egyebek intézéséhez, szerintem egy hegynyi papír bizonyítja, hogy mikor születtünk, kik vagyunk, mind megvan nekik is.

Erősen úgy látom viszont, hogy itt sincs túl nagy átjárás a különféle hivatalok között, mindenhová prezentálni kell újra és újra minden, már 100x megadott adatot. Anyósom és öcsém voltak olyan szívesek, hogy otthon szaladgáltak ismét beszerezni a születési és egyéb mittomén kivonatokat. Közben elmentem ezért a certificate de famille-ért a neuchateli etat civilbe, mert ettől még nem lett senkinek gyereke, hátha sikerrel járok és tadamm! Kiderült, hogy a lányom nem létezik a registre federal-ban, szal fogalmam sincs hol volt eddig, mert amúgy minden papírja megvan, biztosítási száma, minden rendben. Az ügyintéző hölgy pedig felvilágosított, hogy ahhoz, hogy ez ki legyen javítva a mostani lakhelyünk szerinti kommünbe kell menni és elmondani ezt, meg azt a kollégájának, valamint mellesleg ehhez a korrekcióhoz is kéne ilyen olyan papír, vérkép, anyámtyúkja. Vazze, nem lenne eccerűbb ha felvennéd a telefont? Ahhh, nem, az nem az ő dolga.

A kör bezárult, mehettem a mi kommününkbe intézkeni. Szerencsére ott “ismerték” a lányomat – cserébe ott meg a fiam nincs a listán … - és adtak egy születési anyakönyvit 30 kemény svejci dínárért cserébe.

Tehát akkor összegezzünk:

• Az “egyszerű” folyamat, mármint ilyen “családkönyv” vagy mi beszerzése nem műxik, mert a lányom nincs a svejci lakosok listáján ott, ahol ezt kiállíthatnák.
• A javításhoz ugyanazok a dokumentumok kellenek, mint aminek a beszerzését el akartuk kerülni.
• A fiam Val-de-ruz-ben nincs a listán, a lányom Neuchatelben.
• De mindkettőnek van amúgy minden, ami kell, szereztem is anyakönyvit kettőt, két helyen.
• A mi házasságink és születésink rokoni segítséggel megérkezett Mo-ról, erre kaptunk halasztást.
• A többi papír rendben volt, az 1490-es sarcot már rég leróttuk.
• Megvan minden dokumentum végre, hiánypótlás OK, valamikor ezt a nyilvántartási ügyet is le kell majd zongorázni, de nem most.

Na, tegnap besétáltunk és odadtuk a paksamétát a “naturalisations” irodában valakinek, aki szokás szerint nézett mint borjú az új kapura, majd mindenféle igazolás, miegymás nélkül azt mondta, minden OK. Ez eddig mindig így zajlott, levelekben határidőkkel fenyegetőznek, személyesen meg “á, nem kell erről semmi papir, hozzák mikor megvan”. Ezt mondjuk ebben a papírgyár országban furcsának találom. A leveleket is csak mint “Naturalization” írják alá, persze ez legalább logikus, így kerülik el, hogy egy konkrét ügyintéző vegzálható, zsarolható legyen. Aztán persze ügyet intézni nem túl egyszerű, mert így csak célozgatni tudsz, hogy “megbeszéltem a maga fulltetkós kollégájával, hogy …”, fogalmad sincs kivel beszéltél.

Most elérkezett az ideje, hogy belecsapjunk a lecsóba és adjunk magunknak egy kis esélyt, hogy a tücskök bevegyenek csendestársnak ebbe az álompolgársági buliba. Megbeszéltük a zasszonnyal, hogy hülyét nem csinálunk magunkból, mi nem fogunk könyveket bemagolni, ha sikerül sikerül, ha nem, nem, leszarjuk. Sajnos minden zugban, utcában, kommünben más a procedúra, a siccertücsköknél állítólag fingatnak a vizsgán, némelyik francia vidéken meg nem nagyon foglalkoznak a jelöltek vizsgáztatásával. Nálunk hogy lesz nem tudjuk.

Wikipedián, ilyesmin ránézünk néhány jelentősebb adatra, de semmiképpen se akarunk okosabbak lenni, mint az átlag svejci, aki csak sejti hol folyik a Lac Leman. Aztán lesz ami lesz. Mostanában olvastam olyan esetről, hogy itt született csajt nem vettek be a buliba valahol Chur környékén, mert a sielést említette meg mint echte svejci sport a “hornussen” helyett. Na ezt senki se tudta még elmondani nekem mit jelent, a bizoccság a lány esetében leszűrte, hogy a válasza azt bizonyítja, hogy nincs integrálódva… No, ekkor mi majd szépen felállunk és megköszönjük a lehetőséget, a hornussenjüket meg feldughatják az ánuszukba. Ja és mielőtt ebből vita lenne, teljes joggal válogatjàk meg kit vesznek be, nekünk meg az a jogunk van, hogy eldönthessük meddig hagyjuk magunkat szìvatni.

Felmentem egy szájtra is, ahol ilyen felkészítő tesztek vannak. Aki azokat komolyan veszi, nos, az legyen svejci álompolgár. Mutattam a kollégáknak, a kérdést sem értették, pedig ők echte alpesi legények. Valahol laksz, azért a politikai rendszert nagyvonalakban szerintem jó ismerni, az viszont, hogy egy übersturmbahnführer-szerű pozíciót melyik bizottság jelöli, a parlament melyik házának abszolút, vagy relatív többségével reggel mikor a nap keleten felkel és 25 fokos szögben süt, no az szerintem faszság mint kérdés álompolgársági vizsgán.

Tehát mi majd tudjuk mi a legrövidebb, leghosszabb, legtöbb, legmagasabb, hány, hol, mikor, minek, de az idiótaságokat meghagyjuk a politikusoknak.