Bevallom őszintén, hogy az idő múlását nem az jelzi nekem a legpontosabban, hogy állandóan születésnapom van, meg ilyenek, hanem az, hogy egyre ritkábban húzom fel magam baromságokon. Így van ez a blogomat illetően is, ezért is "szólalok" fel egyre ritkábban még a blogom témájába vágó, a svejci sipkás élet rejtelmeit ragozó posztokat illetően sem. Volt időszak, amikor a sok sikoltós baromság kicseszte bennem a biztosítékot, míg manapság csak legyintek, "legyen neked akkor ilyen nehéz a svájci élet", főleg amikor XY fogja magát és több A4-es papírnyi megcáfolhatatlan igazságot rögzít és oszt meg néha egészen gigászi hosszúságú, mondjuk 3 hónap, svájci tartózkodás esszenciájaként.

Féreértés ne essék, nem kívánok és soha sem szerettem volna tücsökföldei megmondóember lenni, főleg nem egy olyan komplex országot és társadalmat tekintve, amilyen a svájci. Amiképpen angolból mindenkinek helyes a kiejtése, mert tuti létezik egy olyan eldugott mondjuk ausztrál farm ahol úgy beszélnek mint ő, úgy Svájcban meg ahány falu annyi dialect, ahány kanton annyiféle oktatási rendszer, különféle szabályok, estébé... Tehát igazából a fentebb említett "felhúzom magam" se az állítások tényszerű részére vonatkozik, hanem arra, mikor valakinek azok a dolgok jelennek meg mint istentelen nagy problémák, amik miatt én és még sokan az egyik legélhetőbb, megjósolhatóan normális országnak tartjuk Svájcot a Föld nevű bolygón szétnézve. Szerény személyem - meg a magam szubjektív módján - azt is le merem írni, hogy aki szerint például a magyar egészségügy a svájcihoz képest egy csoda, az fordítva van behuzalozva.

 Ma index főoldalon volt egy darabig és ahogy láttam gyűjtötte is a megtekintéseket szorgalmasan egy olyan poszt, amit totál nem értettem (valami Svájci Napló, vagymi), azt a részt legalábbis, amit addig el tudtam olvasni, amíg az írója le nem törölte a posztot. Nos, lehet kapott rá vállalhatatlan kommenteket és ezért tette a cuccost elérhetetlenné (jelenleg nekem eltűnt); esetemben ettől félnie nem kellene, de hosszú idő után először éreztem azt, hogy valaki elment egy mázsa túrórudival, egy akó tőtöttkáposztával és magyar világútlevéllel valahová azzal a fixa ideával, hogy majd jól megmondja milyen szar ott az élet. Nem politizálok, csak megjegyzem, hogy a magyar közbeszéd, közújságírás elszovjeteződésének, az alternatív valóság folyamatos súlykolásának már látszik az eredménye, nem tudom ez ebben az írásban is benne van-e, vagy csak helyből nem találta el az írója hogy hová érkezett.

Peeersze.... itt minden szar, az ételnek nincs íze, egyébként is azt mindenki tudja, hogy a Michelin csillagokat a szarra osztogatják, mert megírta  a magyar idők, itt meg annyi csillagos étterem van, mint .... csillag az égen. De mi bazmé mágyárok vagyunk, mijafaszom az a fondü mikor csülkös bableves is lehetne? Ott a batyuban a túrórudi, aszt azért élem túl ezt a szar helyet, mert abból ropogtatok ebédre, sőt vacsorára is. Verejtéktől csatakos háttal ébredek, mert azt álmodtam, hogy a látogatóba érkező Pistikééktől elkobozták a három tonna hasaalja szalonnát, azt a végén éhenhalok itt büdös sajtföldén. Gyorsan el is ropogtatok vagy egy marék kutyafasza paprikát, mert ezek... ezek még asse tudják milyen az, mikor az egész család sír a paprikás krumplim felett. Azannyát, de fasza, igaz két hétig utána megya cifrafosás, meg az ízeket nem érzem, de ez kell nekem, nem ez a nuvellkizin, vagy mi a pöcs.

A svejciek meg bazze csesznek hohdajcsul hadovázni, sőt, szerintem ezek engem csesztetnek, meg azt a sok külföldit, aki tisztességes munkáért kuncsorok, de ezek... ezek vazze nem értik, hogy dánkesőn.... De ez mind semmi! Ott van még az a sok izé, akik még siccertüccsül se tudnak, nem tudom mit keresnek itt, jóféle magyarokkal kéne őket kicserélni... fransze... ammegmi. Taljánul meg beszéljenek az olaszok.

Ehhez képest itt kérem élhetőség esete forog fent. A magyar egészségügy szerintem jöhet konzultációra Svájcba, itt meg is gyógyítanák. Lehetne rajta javítani? Igen. Drága? Igen. Krankenvágen, sikamlosch keszeg, meg egyéb mittoménmi? Igen, de egy normális rendszer úgy működik, mintha szolgáltatás nyújtása folyna. Odamegyek, mert éppen dögrováson vagyok, hát ezek kérlek szépen megpróbálnak meggyógyítani és nem "ingyér", azaz az állam pénzen, hanem a tiéden, a biztosításod alapján, kemény svejci tallérért és teljesen hivatalosan. Sokba kerül, sokat fizet vissza belőle a biztosító. Minden pénzbe kerül? Igen. Én vagyok idióta, vagy ez egy kifejezhetetlenül sokszorosan jobb rendszer, mint ismerni valakit valahol, vagy meghalsz ellátatlanul a kórházban fejedre dűlő vakolat alatt? Ha valakinek ez kell, hát építse tovább a nihilt.

Szar a közlekedés. No ez már a majdnem "erre mijafaszom mondjak" kategória. Szegény nagymamám jut eszembe, aki egyszer javasolta, hogy túl sok könyvem lévén, égessem el őket a kályhában. Persze ő egy igazi echte kisfalusi asszony volt, aki a könyveket nem, a kapát viszont rengeteget forgatta, hogy apáméknak enni tudjon adni. Akkor még nem értékeltem ebből a szemszögből a megjegyzését, de azóta már helyén tudom kezelni. De ez.... rossz a a közlekedés Svájcban... miért, Alsóbivalybasznádra nincs TGV?

Nehéz külföldiként állást találni. Ja, itt minden külföldi munkavállalót vörös szőnyeges bevonulással kellene várni, kikövezni a CEO pozícióhoz vezető útját, mert mi olyan okosak vagyunk és a nyelvet is csak kicsi törni, mert gyakorol. Hát vazze, bárhol a világon nehéz külföldiként állást találni, ezt el kell fogadni, ez nem svájcicizmus.

OK, ennyi elég is. Mielőtt félreértené valaki, egy jelenségről írtam egy poszt apropóján. Mint jeleztem a poszt kitörlődésre került, mire az átnézésnél messzebb jutottam volna, szal nem a posztolót "bántom itt direktbe, hanem a prekoncepciós baromságokat és hozzáállást.

Arri vederszén