Üldögéltem a TV előtt, éppen valami emberek ütögettek az általam ideális méretnek gondoltnál szignifikánsabban kisebb és sárga labdát, valahol angol földön, szerintem Wimbledon volt az. Az is csak egy kicsit később esett le, hogy a vérősmagyar Fucsovics név mögött nem egy szerb csávó rejtőzködik, hanem egy tehetséges magyar gyerek, ha jól olvasom juniorban volt bajnok talán talán pont itt, ezen a pályán. Sajnos – az általam viszont nem kedvelt – Nole sokkal jobb volt, bár kicsit megizzasztotta hazánk gyermeke, de ennél több most nem fért bele, remélem olyan lesz mint a jó bor, ahogy öregszik ő jobb lesz, Djoko meg elfogy, mint sajnos manapság Federer barátunk. Nem lenne itt kérem nagyon sok látnivaló egy hozzám hasonlóan anti-tenisz játékos számára, főiskolás korom óta nem fogtam kezembe ütőt (Bozsó, az bizony bent volt!!!).

Mint mondottam párszor, magam ilyen labdarúgás kedvelő ember volnék, néztem az EB-t, nézem majd a világbajnokságot is, a bajnokságok is kezdődnek, szal lesz itt havajdídzsé ezerrel, a postás a Xamax bérletemet is meghozta, jön a dömping ezerrel.

Ha TV-ben nézek bármilyen meccset, sportot, akkor ha foci, azt általában angol adókon nézem, mert a régi nagyokat hívják meg szakértőnek (Sebők Vilmos, meg ilyenek NEM régi nagyok), azok meg nem „tolódnak, meg Pista majd biztosan összeszidja őket az öltözőben„ és egyéb kismilliószor hallott közhelyekkel operálnak (persze, a labda kerek, anyukád szemüvegkerete az kerek...gömbölyű, ééééérteeeeeed?!), hanem olyan kis nünszokat, érdekességeket és értelmes elemzéseket osztanak meg, amire tényleg azt lehet mondani, hogy no ezt észre se vettem.

Ezen a bizonyos teniszezési eseményen Boros Becker osztotta a meglátásait, mivel mint mondtam a teniszhez nem értek, így a megjegyzései minőségét nem áll módomban véleményezni, viszont egyszercsak azt mondta egy szép lányra, hogy szép. Kicsit több szót használt, beleszőtt néhány urban legendet a legendás magyar hölgyekről (annyiban urban legend, hogy szerény, de elég sok országot tekintetbe vevő tapasztalataim alapján máshol is rengeteg a szép nő), de a lényeg, hogy mint kiderült a szóban forgó hölgy Fucsovics barátnője volt.

Nem tudom ki hogy van vele, de én NEM nézem meccsek közben a nőket a TV-ben (dehogynem, csak az asszony olvassa a blogbejegyzéseimet �), így aztán NEM tudok arról a bézik operatőri húzásról, hogy általában nem Quasimodot mutogatják, hanem vagy attraktív hölgyeket, vagy híres embereket. Így aztán rettenetesen felháborodtam azon, ahogy Boris Becker egy csinos nőt lecsinosnőzött! Hívhatta volna a kaukázusi típust megtestesítő, nagyrészben feminin jellegzetességekkel megáldott humanoidnak, de sajnos elgurult a gyógyszere és szemrevaló menyecskének kategorizálta. Természetesen egyből előkerült valami az életbe se hallottam róla szervezet, akik ebből hatalmas problémát próbáltak kreálni, persze úgy, hogy az égvilágon senkit se érdekelt volna a megjegyzés, sőt, maga az „áldozat” is nyilatkozta, hogy dícséretnek vette és jólesett neki. Mondtam már elég régen, hogy az emberiség MINDEN tekintetben képtelen a lónak az általánosan elfogadott oldalán maradni, mindig átlendülünk egy olyan helyre, ahol a kanparipa pipilője helyezkedik el szemmagasságban. Ehhez viszont hozzátesz – és ez sajnos részben saját tapasztalat is - ,hogy kinőtte magát egy olyan réteg, akik tényleg inzultusként élik meg, ha mondjuk nőként kezeled őket, mert apád-anyád annyit azért megtanított, hogy ajtóban előre engedünk, ülést átadunk, étteremben a hölgyek rendelnek először és a többi. Félreértés ne essék, nem véresszájú extrém feministákról beszélek, hanem egy olyan rétegről, aki olyan furcsán bír rámnézni egy hasonló esetben, hogy inkább az orrukra vágnám az ajtót ha rajtam múlik.

A ló és a másik oldala.... évek óta megy a diversity-re való törekvés, mint személyügyi politika, amit természtesen minden normális ember támogat, mert nem normális, hogy mittomén Pakisztánban csak angol, vagy egyéb európai emberek adják egy cégnél a menedzseri réteget, valamint hogy nőket még csak képről láttak a szervezetben. Ilyen szituációban van némi létjogosultsága az erőltetett diversity-re való törekvésnek. Viszont jön megint a négylábú állat és azt veszed észre, hogy a hasán ülsz, nem Pakisztánban, nem Istentuggyamilyenszutánban, hanem itt, Európában.

A személyzeti politika áldásos hatására olyan meetingjeim vannak, hogy szimplán nem értem az embereket, mert a legrosszabb indiai callcenter kiejtéssel „beszélnek” például angolul. Aztán ott van a csodálatos és százszor elcsépelt kultúrális különbség, mikor azt mondom, hogy holnapra megvan, akkor az holnapra megvan. Míg Brünhildának Bazmegisztánból a holnap az augusztusban van, most meg júliust írunk. Ami pedig az ilyen vénembereknél mint én a végsőkig leb..ssza a biztosítékot az, mikor a diversity erőltetése most már írásban, hivatalaosan is megjelenik, olyan szövegekkel, hogy a „színesbőrű, középázsiai gyémánt bányász nőt” kell választani egy mérnöki állásra, ha csak vagy 5 európai és gyakorlattal rendelkező mérnököt tudtál eddig felkutatni, mint versenytárs. Amíg irányelv volt, hogy tuningoljuk már meg egy kicsit változatosabbra az osztályt, addig max egyetértésben voltam. De erőltetve már a sör se esik annyira jól.