Itt az ideje, hogy személyi kultuszt teremtsek magam körül.

Nektek nincs néha olyan érzésetek, hogy Ti vagytok a Terminátor ? Megvallom az őszintét, én sokszor érzem magam 18 éves élő szövetnek egy öreg, fém vázon, azaz minden reggel őszinte meglepéssel tekintek arra a szőrös öreg csókára, aki a tükörből néz rám, láthatóan meglepődve, hogy má megint nőtt valami bibircsók valahová, ahol előtte csak az a szép ződ, ja nem, az a szép feszített bőrtükör volt. Isten igazából amúgy mentálisan érzem magam az idő igen jelentékeny százalékában lesen, főleg ha olyan emberekkel találkozom a múltamból, akik agyilag megöregedtek.

Asztalra vissza, bébi!

Néha persze a külső is visszatükrözi ezt ; rendszeresen megdöbbenek, amikor némely ismerőseim tűnnek fel közepesen divatos mikrofonfejjel (mindenki ismeri szerintem a 80-as években nagyon divatos, « édesanyánk ilyet visel » stílusú fizurát), amivel nincs is semmi probléma, ha nem társul mellé az a fajta hozzáállás, mentális alapállapot, amitől herótot kapok.

Ebben az « idegállapotba » a panaszkodás ezerrel, egymás Eufrozinácskámnak, Eszterkémnek, Johannácskámnak szólongatása mintegy bevezetésnek számít ebbe a furcsa, « élek még de már nagyon várom a temetésem » szerű létállapotba. Egyből nagymamám jut eszembe, amikor hallgatom és nézem őket, vért izzadva keresgélem a témát, mert hát « a Pistike elvégezte a zegyetemet » nem nagyon tud lekötni, főleg, hogy asse tudom ki az a Pistike.

Kicsit olyan, mintha sok ember egy idő után már nem a saját, hanem a gyereke, rokonai életét élne, itt a csapó, függöny le. Ott állnak 50 évesen és gyakorlatilag sorozatról sorozatra élnek a TV előtt, esetleg megosszák a fércen, hogy a « szeretet nélkül a szeretet, szeretet… » kis szivecskékkel a háttérben. Természetesen sarkítok és túlzok, csak azért hogy esetleg átmenjen, amire gondolok. Apropó, van valami jó sorozat a TV-be ?

Másik oldalon kontrasztnak meg ott van az olyan idióta, belül 18 éves hülyegyerek mint én vagyok, aki minden nap koncetre járna, sörözne és « nem » érti, miért nem indul be mindenki arra az ötletre, hogy vazze menjünk és gyűrjünk le egy sült lovat közepesen, igyunk rá egy nagy málnát habos libatejjel, miccólsz ? Valahogy úgy érzem magam, hogy én még gyorsulni is tudnék, amivel nem azt mondom, hogy acélsodronyból gyúrt testem időnként nem vág vissza mondván, hogy értem én öreg, hogy a software mit üzen, de én, a hardware ezt már nem bírom annyira.

Remek alkalom például önreflexióra, mikor a kisfiam kihív focizni. Először is leellenőrzöm, hogy ki engedte meg neki, hogy az éj leple alatt megint nőjjön 5 centit, szal ez a kisfiam dolog talán már meghaladott kifejezés. Aztán meg be akarok mutatni neki valami csodacselt a labdával, amire a lábaim meg jól kiröhögnek “öreg vazze, ezt a cselt még te se ismerted” ; szinte hallom mikor feltápászkodok a földről. Utána persze a derekem is kiröhög, kár, hogy olyankor a software, azaz én már nem szoktam olyan nagyon röhögcsélős kedvemben lenni. Múltkor meg mikor Arch Enemy koncerten ki kellett mennem a mosh pitből a koncert utolsó száma előtt légszomj ürügyén, erősen meg is lepődtem. Mi a picsa van itt, vén rocksztár lett belőlem ? Magam védelmében csak az extrém meleget tudom felhozni, a hardware nehezen bírta a színpad előtt mért 60 C fokos meleget ; vazze, locsoltak minket koncert közben és ásványvizes palackokkal « bombáztak », tehát azért emberhalál volt, nem csak én voltam penye.

Amire meg manapság döbbentem rá, lehet részlegesen felülírja az első bekezdésbe foglaltakat, mármint, hogy a zagyam nem öregszik. Dehogynem, csak én ezt fellengzősen « bölcsülésnek » hívom. Elég sokszor állapítom meg magamnak ilyen vérre menő internetes vitákban, hogy valszeg 25 éves matuzsálemekkel « vitatkozom », akik meg korukból kifolyólag még mindig tévedhetetlenek. Nekik aztán jöhet bármi, a magyar történelemtől kezdve, az aktuális vagy múltbeli gazdasági mutatókig mindenhez jobban értenek mint mondjuk egy mezei Zuzzer.

Nekik még ujjbegyeik se olyan kopottak mint az enyémek, ilyenkor szoktam aztán a másodpercenkénti száz szavas kommentekre egy OK-val, vagy néha semmivel se felelni. Hatalmas győzelmet aratnak persze, mert jól felépített légváraikkal a zöreg nem tudott mit kezdeni, sőt feladta vazze. Fenéket, cimborák, csak egyszerűen már nincs kedvem marháknak elmagyarázni, hogy a fűevésen kívül is létezik más táplálékforrás.