Kedves külhoni magyarok, azaz például én!

Olvasom éppen a neten, hogy valaki nyílt levélben szólítja meg a „kedves liberális barátait”, az ő már egy évszázada sajnos külországgá minősített lakhelyéről és bőven kifejtett morális priedesztáljáról („éééérted???? én itt vagyok magyar.”) bizony szavazni is hajlandó lereszkedni arról, ki legyen a gyevi bíró a megcsonkított ország határain belül. Nagyon arra nem fogok kitérni, hogy mi rejlik azon prekoncepció mögött, hogy aki nem ért vele egyet az csak liberális lehet, de ha már magam jobboldali liberálisnak tartom, hadd vegyem már fel a kesztyűt.

Csak azt tudom mondani bővebben, mint amit szűkebben ott is reagáltam. RESPECT, jó dolgokat és igaz állításokat is írt. Baszott nehéz idők is jártak ezeken a vidékeken a magyarokra és ők sikeresen tudtak megmaradni magyarnak és sikeresen őrizték meg magyarságukat, a magyar kultúrális gyökereiket, sokszor gyökerekkel körülvéve. Rokonaink is vannak például Erdélyben, bár nagyon nagy az esélye, hogy már ők se tudják honnan eredeztethető pontosan a rokonság. A múlt homályába szállt sajnos az információ nagyszüleink halálával és a távolság sem sokat segít azóta se, hogy kiderüljön az igazság. Nagymamám annó gyerekkoromban sokat emlegetett valakit, akivel neki valakije „kít tezsvér gyerekek” voltak. Magyarul ma már unokatestvérnek mondanánk ezt a rokoni kapcsolatot, de nagyikám kedves kifejezése is csak felnőttként nyert értelmet számomra. Nos, nem tudjuk miért, de tudjuk mink rokonok vogymuk.

Sose fogom elfelejteni azt az érzést, ami akkor kapott el, mikor barátaimmal és kollégáimmal Bözödújfalu vízből kiálló romjainál álltunk meg egy pillanatra, vagy mikor Magyarvalkón Lukács Ferenc tiszteletes úrnál vacsoráztunk, mondjuk kábé annyi érdemet felmutatva, hogy magyarok vagyunk. Valahol a hegyek között totál eltévedve kiskezicsókolomozták le nagy hajú barátomat a székelyek és olyan pálinkát adtak, hogy annak a fele se tréfa, sőt, azóta azt is tudom, hogy a kerítésszaggató pálinka nem legenda. Egyből éreztem egyébként, hogy abból semmi jó nem fog kisülni, hogy nekem jutott a szegényes, de jószívvel adott készletből a kétdecis pohár, míg néhány szerencsésebb egyed megúszta egy féldecissel. Mindezt ismét csak azért, mert magyarul kérdeztük meg melyik út vezet Budára. By the way, anno írtam egy sehol meg nem jelent, több oldalas beszámolót erről az erdélyi túráról, megérdemelné a cuccos, hogy itt is megjelenjen. No nem azért, mert olyan jókat írtam volna, csak a történelem megörökítése végett.

De.

Engedtessék meg nekem, hogy hozzászólásom második felét is kibonthassam egy kicsit bővebben. Egy nemzet vagyunk, ugyanazt a nyelvet beszéljük, tisztelek mindenkit a gúnyhatár minden oldalán, mégis úgy érzem, hogy mint külhoni magyar, abban a pillanatban aláírnám, hogy nem szavazhatok, amint olyan törvény születne, hogy csak Magyarországon adózó magyarok szavazhassanak. Azért az adózást vettem példának, mert élhetsz külföldön és szavazhatsz otthon, ha a közteherviselésből is kiveszed a részed. Rám ez például már régen nem igaz, ugyanúgy, mint a magyarság nem a jelenlegi országhatárok között született jelentős részére sem. Tehát nem nekünk kell szerintem megmondani ki legyen a juhász a faluban.  Másképpen elmagyarázva, nem szeretném azt a pénzt osztogatni senkinek, akár még határon túli magyaroknak, azaz nekem se, amit nem én hoztam össze és raktam egy részét a közösbe. Legalábbis ez lenne az elméletem. A külhoniak szavazhassanak kisebb horderejű dolgokról, de ne mi döntsük el ki a főnök ott, ahol nem is vagyunk.

Kedves nemzeti érzelmű (18.-ik századi kifejezés...) barátom! Értem én, hogy te a leírtak alapján úgy gondolod, hogy te sokkal magyarabb vagy mint mi, de azt meg én hadd mondhassam, sőt, kérhessem már tőled, tőletek, hogy NE ti akarjátok megmondani, hogy az anyaországban ki legyen a király! Cserébe én megígérem,mert hiszek is benne, hogy a nálam sokkal külhonibb magyarság anyagi, eszmei (bizonyos határok között és nem Mo jelenlegi határaira gondolok) támogatását támogatni fogom, mert fontos, hogy összetartozzunk.

Sajnos a leveledet nem az összetartozás, hanem a szétválasztás erősítésének érzem, mert azt azért elárulom neked, hogy sajnos nincs módom téged és barátaidat magyarabbnak tartani mint magamat, csak azért, mert felétek több a magyar tánc- és népdalkör. Megsértel azzal, hogy bizonyos eszmerendszerhez közelebb állóként helyből azt hiszed, hogy neked erkölcsi, alanyi, tartózkodási helyed szempontjai miatt csak igazad lehet, míg én csak aljanép lehetek. Hát cimbora ez nagyon nem így van, sajnos mindenhol körülbelül ugyanannyi a vállalhatatlan barmok száma, lehet meg fogsz lepődni, de azért mert magyar nemzetiségű valaki és erdélyi, vagy felvidéki, délvidéki, anyaországi, még lehet bőven szarházi. Ezen nem segít semmilyen politikai alakulathoz való hűség, tartozás, vagy könyökig benyalás. Nem az határozza meg, hogy jó ember vagy-e vagy sem, hogy a határnak melyik oldalán születtél magyarnak. Jöhettek ti busszal békemenetelni, akinek agya van, az azért érti, hogy a ti békétek az okosbabéke, nélkülünk.

Én abban hiszek, hogy az összmagyarságon belül minden, normálisan menedzselt és megélt szellemi áramlatnak helye van, a szélsőségeket kivéve. Azt is elmondom - mert felétek valószínűleg csak Duna, meg egyéb magyar királyi TV van -, hogy elég sokunknak van ellenére az az uram-bátyám, 19.-ik századi hűbérúri rendszer, ami most van Magyarországon. Ennek része, hogy nehezen viseljük a gondolatát, hogy egyes nem teljeskörűen informált, félrevezetett, vagy – mondjuk ki – kilóra megvett külhoni polgártársunk majd elmegy szépen szavazni és esetleg segít hatalmon tartani a jelenlegi állampolitikusi garniturhát. Én azt javaslom, hogy indítsunk egy liberál-nemzeti mozgalmat azért, hogy vagy az értelmes, egymást meghallgató és esetleg el is fogadó, érdemi vita felé mozduljunk el közösen a jelenlegi szekértáboros háborodás helyett. Ehhez viszont jelenleg kormányváltás kell, vagy egy csoda, hogy a jelenlegi osztogató-fosztogató-megosztó rendszert hatalmon tartó szavazópolgárok rádöbbenjenek, hogy változtatni kell és ezt a változást belülről ki is tudják provokálni. Ja, meg annyi, hogy kedves megszólítás után ne bugylibicskanyitogató stílusban szóljatok embertársaitokhoz. Zuzzer mindenben partner, de Viktátor és holdudvara nem maradhat, ennyi kikötésem van.

Maradok tisztelőtök,

Zuzzer, a valaha volt jobboldali szavazó