Az utóbbi időben nem nagyon jelentkeztem, nem mintha nem lett volna miről beszélni, sőt inkább az ellenkezője, de valahogy belefáradtam már én ebbe a dologba. Ha elmondom a véleményem, akkor megmondóember vagyok, ha nem mondom el, akkor meg kussulok mint szar a fűben. Nagy néha felhorgad bennem a büszke magyar, hogy a rézárgyélusát nekije, itt van a véleményem, erre varrjatok gombot, az esetek igencsak nagy százalékában viszont csak sóhajtok egyet, még messzebb sodródom nem hogy Magyarországtól, de a saját magyarságomtól is. Mindegy no, nesztek egy pár szemenszedett, de legalábbis összevissza gondolat, ami manapság villant át az agyamon, mint a szúnyog agyán a segge, mikor lefejelte a szélvédőt.

„Figyelj Pali, ezek a rohadt patkány mocskok arra mennek, hogy te valakiről pofázzál valamit - mondta a volt államtitkár felesége, miután lefoglalták a Porschéjukat. Mire Völner azt válaszolta: Lehet, hogy fogok is.” Részlet Völner egyik, feleségével folytatott és lehallgatott beszélgetéséből.

„Figyelj Pali, ez egészen parádés, hogy Magyarországon mi mindent lehet megúszni és milyen egyszerűen, azért csak bejön végül, hogy mindenhová a csókosokat ültettük. Kétségem sincs afelől, hogy nem fogsz 8 évet kapni, mondjuk max egy négyest rád húznak a látszat kedvéért papíron, amibe majd beleszámítják az édesanyád életkorát, meg a helyi csirkeállományt, a jó magaviseletedet, meg azt, hogy tartod a szádat a fiúk ügyeiről és bent leszel a kaptárban 10 napot. Rossz esetben. Máshol persze az a sok amatőr kormány, kormánytisztviselő mond lefelé, ha késik a vonat, aszály van, vagy mert nem volt felkészülve rá, hogy kitör egy vulkán. A sok élhetetlen balfék fajankó! Palikám, a mi kutyánk kölyke vagy, csak pofa be és elviszi ezt a szart is a Tisza!” Részlet egy mezei fideSS rajongó gondolataiból.

„Figyelj Pali, a gazdi.... nem, nem az, a másik, az igazi, az hát.... na az kérdezi, hogy megvan-e még az a nagy táska? Állítólag kapott egy nagyon jó ajánlatot a Sixtusi kápolna mennyezetfreskójára, szóval kéne neki valami gyorsan mozdítható aprópénz. Hogy hová? Hát a nem tudom hány pusztai nyári konyhába szeretne egy olyantot, mert a Lőrincnek is van már egy.”

Néha kérdezik tőlem kollégák és egyéb ismerősök, hogy „Zuzzer, milyenek ezek a magyarok igazándiból”, mert amilyen hírünk és becsületünk van, mindenki azt gyanítja, hogy az utcán az orkánszerű széllel szembehugyozó csávesz csak magyar lehet, miközben „gulást” falatozik szálkolbásszal zacskóból az orosz cimborájával. Nos, én ilyenkor mindig leások a tudatalattimba és megpóbálom árnyalni a képet, természetesen nem osztom meg a privát véleményemet, hanem próbálom mentegetni a mundért. Még arra is hajlandó vagyok, hogy hülyeségeket szajkózzak, Európa kardja, a puszta Maradonája,meg azért nem koccintunk sörrel, mert... blockbusternek marad PUSKÁS! meg ilyenek, csak hogy egy kicsit ne annak az oroszseggnyaló, az anyját egy liter olajért eladó, a sarokban magában puffogó, jelentéktelen pöffeteg kis méregzsák képe fészkelje bele magát az agyukba, akiknek egyébként felkent politikusainkon keresztül mutatjuk magunkat.

Sajnos valljuk be, pont azt gondolom én is, hogy a magyar néplélekben az utóbbi 12-15 évben valami beállítás nagyon és ritkán látva, megtapasztalva szembeszökően de legalább nyilvánvalóan elcsesződött. Saját régi fészkébe viszont csak nem szarik az ember, elég nekem, ha a politikusaink külföldön elkövetett megszólalásainak hatására ég a pofámon a bőr, inkább nem hordok még fát a tábortűzre.

A nagy különbség ami érzékelthető, az az, hogy régebben azért erőlködni kellett, hogy olyan magyar emberekkel akadjon össze az ember, akiket inkább elkerül, a vállalhatatlan beszólások és politikai nézetek nagymestereit. „Háhe minden zsidót fő kéne kötni! Mi? RÁSZISTA?! Éééééén?!” Főleg, hogy kevés ilyen embert tűrtem meg világéletemben az aurámhoz pár kilométernél közelebb.

Most elég vazze itt Svájcban elmenni egy koncertre például, ad1 minden eldobott kő magyart talál, akiket az ellenzék kényszerített külfödre, mert „nemtámogattyák azok ám aszt a jó Orbántot”, ad2 abból a jófajta, beszédképtelen, mindenféle fóbiával megáldott „tuccevalamijómelót” típusút. Most már átmentem én is provokatívba így vénségemre, nem játszom többet a „csókolgassuk egymást gyerekek, mert magyarok vagyunk, de politikáról semmiképpen se beszélgessünk” játékot, hamar rátérek valami mellékes megjegyzéssel a lényegre, hogy kiugrassam a nyulat a bokorból, mert nem érek rá elmebetegekkel értekezni. Nem úgy kell ezt elképzelni, hogy egyből az arcukba nyomom mondjuk az ellenzéki chartát alárás végett, hanem ha valamire reagálni kell, nem azt mondom, hogy „ezt inkább hagyjuk”, nem, megmondom mit gondolok, Soros Gyuri bácsi is erre biztatot múlkor, mikor a csekket átvettem.

A múltkor is ölelget egy semi-részeg csávesz, hogy így te is onnan, jajj én is onnan, meg harmadikra, tudok-e valami melót, meg, hogy hogyan lehet, hogy én nem akarok HAZA menni. Mondom neki ITTHON vagyok, meg leizzadva ébredek egy olyan rémálom közepén, mikor valamiért "haza" kell költözni. Mikor kicsit helyzetet elemeztünk ez se látta az összefüggést a tények között. Nekije azért kell külföldön sínylődni, mert a Kúrcsány, meg a Soros... Mondok má, de ha jól értem neked az elmúlt egy évtized nem jött be (?) Mondja, ja, majd szerintem leesett neki a 20 forintos. Még egyszer vonyított még valami hajdejó, hogy találkoztunk és elevezett egyéb, de sokkal megértőbb áldozatokra vadászni, hogy együtt akasztgassák most még csak elméletben a nagy elmék által éppen ellenségnek megjelölt népcsoportokat. Mármint akik miatt ő nulla végzettséggel nem kap sokat fizető munkát ezeknél a geci svájciaknál. Ő inkább úgy fogalmazott, hogy „hajé de papírom az nincs, úgy gondókozzá”, mikor hirtelen én lettem az ő megélhetéséért felelős, mint svájci álompolgár.

Nézzük újra a fenti, Völner példát. Asszonka volt otthon gondolom a pénzügyminiszter, aki a dobozokban, szatyrokban érkező megvesztegetési pénzt megszámolta és elraktározta. Neki ez a természetes, a férje pozíciójával járó természetes folyása az életnek. Mindenki egyéb, aki szerint ez korrupció, szemenszedett aljas lopás, befolyással való űzérkedés, azok „rohadt, mocskos patkányok”. Itt is megkapom majd mint érv, hogy „felmondtam a ballibsi propagandát”, mert arra azért nagyon figyel mindenki, hogy érdemben ne szóljon hozzá semmihez. Én mondom, ő egy tolvaj. Erre a válasz: te egy ballibsi vagy. Azt a kutyafáját, most már minden világos!

Ha jól emlékszem a telex ment el helybe riportot csinálni és a helyiek azon sopánkodtak, hogy jó-jó, eltette azt a sok pízt, de hejde jó ember az a Pali, nehogy má becsugjág....Hiba! Ezért is tartom azt, hogy az ország évtizedekre elveszett, kinevelődött egy olyan réteg, akinek a lopás már nem lopás. Nem, nem hiszem azt, hogy akár a fideSS táborban is mindenki tisztességtelen, tolvaj ember lenne, egyáltalán nem. Ahol viszont van egy olyan, politikai oldaltól, vallási meggyőződéstől független és masszív réteg, akik szerint jól van minden az országban, no ott messze a gyógyulás. Abban is hiszek, hogy mint százszor említettem már, itt már régen nem jobb és baloldaliságról van szó. Itt morális összeomlásról van szó, mert a tolvaj az mindegy milyenre festi magát, attól még tolvaj marad.

Orbán Balázs (O1G2) nyilatkozta, hogy aki uralja egy ország médiáját, az uralja annak az országnak a gondolkodását. Kijelentette, hogy 2010 előtti Magyarországon „borzalmas kiszolgáltatottságot jelentett az, hogy csak 24 százalékban volt a média nemzeti tulajdonban”. Gyakorlatilag igaza van, ezért is nyúlták le a médiát és alacsonyították le nyomorult propaganda csatornává az állami televíziót. Írtam már, hogy egyes elemzések szerint 80 százalék felett van azon TV médiákok aránya, ahonnan ugyanaz a fos ömlik az erre egyre fogékonyabb emberek fülébe. O1G szarik, ül, áll, harcol, szóról-szóra ugyanaz a cikk, ugyanazzal a képpel illusztrálva mindenütt, a helyi kisokostól, az országos lapokig. Rákosi pajtás, elvtárs, bajtárs sírva könyörgne a receptért és még ezek ekézik a soha se létezett kommunizmust.

Ti azt mondtátok nekem sokszor, hogy „ne nézzem le az embereket, tudnak olvasni a sorok között, tudják mi az igazság”, stb... Kezdjük mondjuk azzal az egyszerű elvárással, hogy híroldalakon, újságokban, szórólapokon ne nekem kelljen már a sorok között olvasni vazze. Legyen már egyértelmű, hogy aki hazudik, azt meghágják a kecskék. Nekem viszont rokonom idézi – anélkül, hogy észrevenné ezt – a királyi TV irányadó, ordas hazugságait, meg anyám mondja, hogy „hej fiam, az a mocsok ellenzék, miattuk van infláció”. A következmények nélküli, saját magával határos ország. Több kérdésem nincs.