Komolyan, az agyam eldobom… Volt az a cikk – igazából minden évben van a pisai tudásfelmérés után -, ahol a magyar diákok rendszeresen leszerepelnek a szövegértési feladatokon. Néha azt hiszem valami szürreális kísérletben veszek részt és keresem a kandi kamerákat….

Van egy svájci magyarokat tömörítő csoport, ahol emberek csevegnek, infókat kérnek egymástól, ilyenek. Teljesen jó dolog és ezúton is támogatom a létrehozókat, jó dolog. Mindemellett persze meg különféle emberek vagyunk, van akinek ez különösképpen bejön, más meg néha azért csóválja a fejét az eltévedés mértékén, de mégegyszer, ez emberfüggő, hogy ki mit és mikor és milyen helyzetben nem tud az országról, ahol elvileg él.

Ott van ez a fércbuk platform, majd megkérdezi, mindig akad, aki érdemben is hozzá tud szólni, vagy segíteni tud, vagy ismer valakit, aki ismer valakit, aki majd segít. Ez tutter jó dolog.

Vannak az olyan öreg és mélytengeri bálnák, akik néha meg megérteni akarnak valamit, tehát kérdeznek, például ilyet, teljesen normális indítékkal, az ég adta egy világon semmi hátsó szándékkal, két pohár bordói bor között bepötyögtetve:

“Jó estét Viet... ja nem! Szal ti mindig hazamentek Mo-ra karácsonyozni? (Én ilyenkor engedem ki a szelepet és senki se kényszeríthet rokonlátogató körútra)”

Ennek kapcsán persze kibontakozott egy jó kis beszélgetés, ahol sokan megtiszteltek a véleményükkel, volt aki családi traumás okokból, volt aki szabad választásból, volt aki szimpla lustaságból nem utazik Mo-ra az ünnepekre. Voltak persze olyanok, akik megírták, hogy szeretnek hazajárni ezért-azért, így őket hat lóval se lehetne a hazautazhatnéki szándékuktól eltéríteni. Remek, sőt, szuper, mindenki úgy éli meg a dolgokat, ahogy szeretné, nemdebár ezért vagyunk különbözőek és ez így jó.

Vannak viszont azok az emberek, akik nem hiszem, hogy rendesen megtanultak olvasni, mert az a minimum, hogy olyanokat írnak be, hogy “én viszont imádom a karácsonyt és nem is értem ezeket a negatív kommenteket”. Nos persze – bár tudom ez veszett fejsze nyele -, ilyenkor megkérdi az ember fia, hogy “megszámolnád itt a negatív kommenteket légy szíves?”, temészetesen erre válasz már nem érkezik. Egy, azaz egy darab komment sem fikázta a karácsonyt mint intézményt, sőt, az emberek többsége szereti is, ki vallási, ki egyéb okokból, én például ilyenkor komoly héderelésnek adom a fejem, ha tetszik ez, ha nem, nem csinálok semmit.

Más… Azt vesézgetik egyesek, hogy milyen szar ilyenkor autózni egy totálisan begyógyult autópálya rendszeren, amin mindenki, együtt, ugyanakkor indul el karácsonyozni Mo-ra, Romániába, Bulgáriába, etc… Gyanútlanul beírok valami ótvar gyenge poénnal megfűszerezett hsz-t, ahol a Halotti Beszédből ferdítettem újmagyarra a “Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc…” kezdetű sorokat, ha jól tévedek “látttyátok feleim szümtükkel…”kezdettel, direktben három t-vel, estébé, erre vazze tizennyolc másodperccel később ott a troll a nyakamban, mondván nekem meg kellene tanulnom rendesen magyarul, meg atyaúristen, meg ilyenek. No mondom neki, nyugodj meg atomtudós, direkt írtam így. Ment még kicsit a huzavona ebben a stílusban, de semmi kurvanyás, ilyesmi nem volt, sőt. Erre vazze még a moderator is engem akart ugráltatni, mert “szeretet, béke, karácsony, anyámtyúkja”. Hávazze, 1. semmi olyat nem írtam, 2. nem tehetek róla, hogy a halotti beszédről a srác nem is “halott” még, 3. ilyen idióta, olvasásképtelen egyedet, vazze a Föld nem hordott még a hátán.

Ez csak két semmilyen példa volt, de jól jellemzi azt a fajta értelmezésképtelenséget, amiben sokan élik mindennapjaikat (ez a csoport és kiragadott példák csak illusztrációk, mondhattam volna még nagyon sok mindent máshonnan). Az a régi, ezerszer elkoptatott mondás jut eszembe mindig, hogy “ne vitatkozz fiam idiótákkal, mert lehúznak a szintjükre és simán megvernek a rutinjukkal”. Na ez az, amit mindig elfelejtek. Egész egyszerűen elképesztőnek tartom, hogy ha  mondjuk megkérdezem, hogy “Ti szeretitek a tyúkhúslevest?”, akkor cirka három másodpercen belül akad néhány írástudó olvasástudatlan, aki feszt bizonygatja nekem, hogy a húsleves márpedig jó és az nem is MAGYAR, aki nem szereti.

Na mert ilyen is van, feszt írogatta nekem csupa NAGYBETŰVEL, hogy MAGYAR, mert ami MAGYAR az csak jó lehet, kár hogy a pacalpörkölttől például kokrétan hányingerem van. De ez náluk nem lehet egyéni szocprobléma, mert aki MAGYAR, az pacalpörkölttel álmodik.

Azt hiszem beveszek a nyelvem alá vagy két deci MAGYAR pálinkát három deci bordói bor fölé rétegezve, színtisztán csak az ízéért.

Tudom, tudom .... liberálbolseviknemzetveszejtőkarvalytőkéssorosgyörgybérenc vagyok, nem kell emlékeztetni...