Bevallom őszintén, hogy az idő múlását nem az jelzi nekem a legpontosabban, hogy állandóan születésnapom van, meg ilyenek, hanem az, hogy egyre ritkábban húzom fel magam baromságokon. Így van ez a blogomat illetően is, ezért is "szólalok" fel egyre ritkábban még a blogom témájába vágó, a svejci sipkás élet rejtelmeit ragozó posztokat illetően sem. Volt időszak, amikor a sok sikoltós baromság kicseszte bennem a biztosítékot, míg manapság csak legyintek, "legyen neked akkor ilyen nehéz a svájci élet", főleg amikor XY fogja magát és több A4-es papírnyi megcáfolhatatlan igazságot rögzít és oszt meg néha egészen gigászi hosszúságú, mondjuk 3 hónap, svájci tartózkodás esszenciájaként.

Féreértés ne essék, nem kívánok és soha ...

Nos, hasznosan töltöttem a vakációt, visszaolvasgattam direct és indirect kommenteket, hogy megalkothassam számotokra a tökéletes svájci témájú blog bejegyzést.

Azt, ami nem nagyképű, nem modoros, nem hosszú, de informatív, csak hasznos dolgokat tartalmaz, nincs benne se kevés, se túl sok info, nem bántja senki vallási, politikai, felül- és alulnézetét….

Tehát, íme a tökéletes svejci poszt:

“Svájc egy kicsi ország, ahol sok ember lakik. Svájc helybôl tele van mindenféle svájcival, akik úgy viselkednek mint a svájciak, nem úgy mint a magyarok. Hallatlan. Nagyon drága hely, mert a buszjegy 4 frank, de szép, mert itt van az Alpok és a Lac Leman.

Svejci látkép

Magyaroknak nem ajánlanám, már vagyunk elegen és nem tudok neked ...

Akik néha olvassák a blogomat, vagy személyesen – és jól! – ismernek, azok tudják, hogy igazándiból én sokszor kerülöm a politikát, mint ürdüng a tömjénfüstöt. Azaz érdekel, sajnos el is olvasok mindenféle marhaságot, de ahhoz képest relatíve keveset hozom szóba direktben, legalábbis a robbanékony jellememhez képest.

Szabályos időközönként viszont kiöntöm magamból az összegyűlt és kötetekbe rendezett véleményem, aztán elvagyok magammal egy darabig. Na most ez egy ilyen alkalom, szóval ettől tovább ne olvassatok !

A mai témánk: “miért vágott ki Zuzzer bevallottan politikai alapokon legalább 25 embert a fércbuki ismerősei közül?” Tudom, kínzó kényszer egy alapjában liberális beállítódottságú embertől ...

Szokás szerint már megint egy repgép fedélzetén kezdem ezt a posztot, egy holland sajtkereskedő mellé beékelődve a csurig tele gépen (múkoggy!!!). A járat egy KLM Cityhopper vagymi, remélem nem azt jelenti, hogy a city fölé érve ugrani kell…

Valahonnan világvégéről jöhet, azaz direktben a bícsről és még büdös is mint egy hónapja nem takarított sajtgyár. Becsülöm az egy szál tong papucsban világjárókat, bár náluk a legalacsonyabb az egy főre eső lábujjak száma.

Kollégám kérdezte, hogy kiperkáltam-e az extra lábhelyért az összeget, de sajnos elfelejtettem, így szegény lábamtól csak elnézést tudok kérni, megfizetek mindenért.

Előttem egyik kedvenc utastípusom, akit egyenként kell minden egyes repüléssel kapcsolatos ...

A zuzzer jól megmondja sorozatom egy újabb darabja következik, a biztonsági öveket csatoljátok be.

Tavalyról néhányan emlékezhetnek a nyaralásunkról összehozott rövid kis posztomra , amiben elkövettem az elkövethetetlent, azt írtam, hogy fasza hely Horvátország, de nem jött be a kaja, mert a mennyiségre alapoznak és nem a minőségre. Ezt pedig magyaroschnak találtam, ami ebben az esetben nem dícséret.

Mindenesetre felkerült a poszt a Határátkelő egyik válogatásába is én pedig lettem hirtelen minden, mint amit egyébként a magyar olvasóközönség nagy részétől általában megkap az ember. A legkevésbé személyeskedő hsz-ek egyike, sőt többike az volt, hogy “eriggyé te öccsillagos hotelbe, ha nem jó, amit kaptál”.

Nos, örömmel ...

A posztjaim általában személyes indíttatásúak, mégis, ez a mostani lesz az, ami lehet csak és kizárólag rólam szól.

No ne kerülgessük a forró kását, mondjuk ki, hogy fosok a repüléstől kábé olyan jó 10 éve ha nem több. Én is úgy kezdtem mint sokan, hogy mit nekem ez a dolog, olyan nem volt még, hogy egy repülő véletlenül fennmaradt. Aztán megszülettek az alacsony gyerekeim és én kérem szépen, azaz nem éppen szépen beszartam. Már nem szeretek repülni és ahogy szokott lenni, a melóm miatt meg kell.

Tizeniksz éve elmentem én Ausztráliába, Indonéziába, akárhová, most meg a berni templomtoronyba nem merek felmenni. Ez miért van nem tudom, a főnököm meg azt mondja menjek repülésterápiára, mikor magyaráznak, hogy ez ilyen-olyan ...

Mint minden véresen komoly témában, így Zara-ügyben is muszály megszólalnom. Na most akkor Béláim az úrban, ne csak puffogjunk, hanem gondolkozzunk is mellé egy kicsit, ártani nem használ.

Adott egy édi-bédi kis szurikáta, emberbarátjának nagy kedvence és még pocakos is, tehát cuki ezerrel. Hozzávalónak ott egy rakat kölök, akik közül az egyik jó parasztgyerekhez illően (elárulom, fogalmam sincs paraszti származású-e) megpiszkálta bottal, miegymás, a szurikáta meg tette a dolgát és jól megharapta a csávót. (Már a bot se biztos, apuka szerint ugyebár nem volt bolt.) Az meg sajna eldobta, lerázta, földhözkente…. Mindenki válassza ki a valóságot számára legjobban leíró kifejezést. Sajnos Zara ezt nem élte túl, aránylag kevés ...

Volt egy kellemesen egyszerű, de száraz tényeken alapuló belső használatù poénunk barátommal és kollégámmal; 2017 márciusa óta mondogattuk, hogy “tudom mit fogsz tenni jövő áprilisban!”. Kis idővel azután, hogy a Metallica bejelentette a Wordwire tour európai szakaszának dátumait és a ticketcorneren elérhetővé váltak a jegyek a genfi – furcsa ezt írnom, ez nekünk Geneve, azaz Zsönev – mi egyből lecsaptunk kettőre. Gyakorlatilag több mint egy évvel azelőtt megvolt a cucc mielőtt a banda feltűnt volna Svájcban.

Mivel a magyar koncert pár nappal hamarabb volt, elég részletesen tudtuk mire számíthatunk, utólag kiderült, hogy minimálisat se változtattak például a setlisten, kivéve persze, hogy nem Tankcsapdával szórakoztatták a ...

Aki legény este, legyen legény reggel is! :)

Nos, ha már a választások előtt is megosztottam kéretlen - most már hivatalosan is – kisebbségi véleményem, akkor most is megteszem a magam értékelését, sorry. Kemény és hosszú lesz, most hagyd abba az olvasást!

Számomra a választások fő hozadéka és eredménye nem az, hogy ismét a fideSS zászló alatt koncentrálódó bűnözőkre szavazott a többség, hanem az, hogy ez az ország reménytelenül és “véglegesen” (mondjuk vagy minimum 20 évre megint) elveszett. Most ismét van négy éve a csodás állampártnak, hogy a még meglévő és vegetáló, kritikus hangot megütő portálokkal, újságokkal, civil szervezetekkel, valamint a jogállamiság maradékával is véglek leszámoljon. Így aztán ...

Gondoltam nagyon röviden összerakom én is, hogy mit kérek tőletek a választásokon és miért; hogy látom ezt az egész elszabott kócerrájt, ami politikai szempontból Magyarországból Abszurdisztánba váltott.

Fontossági sorrendben íme a kéréseim:

1. Menjetek el szavazni és szavazzatok. Demokráciáról nem csak akkor nem lehet beszélni, ha a rezsim, mint ami most van, sorba lebontja a jogállamiság látszatát is, hanem akkor sem, ha az emberek fásultan belenyugodnak a tévhitbe, hogy a véleményük nem számít. De ! A te véleményed is számít !
2. Listán szavazzatok úgy, ahogy a lelkiismeretetek és pártpreferenciátok diktálja, ha lehet ne a regnáló állammaffia képviselőire. Rájuk így is, úgy is szavaz egy rakat rohamnyugdíjas és egyéb ...

Vannak olyan aktuális témák, amiket kerülgetek mint ló a fagyos tököt; írnék én szívesen mikor rám jön, de írásban nagyon nehéz pontosan visszaadni azt amire gondol az emberfia, lexikont meg nem akarok írni. Tehát, ha valamit lentebb nem értessz, inkább kérdezz, szívesen válaszolok. Nos a #metoo mozgalom kapcsán csak kibújik a zsákomból a szög, jobb kint mint bent.

Tehát röviden: pont az történik, amitől tartottam, ismét átesünk a ló túlsó oldalára. Értelmes embernek azt sokat ragozni nem kell, hogy a Weinstein-féle köcsögöket rács mögé kell juttatni, hogy a lakat is rájuk rohadjon, de valahol a józan eszünket is meg kellene őrizni közben. Annak, hogy szavakért, nézésért feszítünk virtuális keresztre embereket, nem csak ...

Fejlemény van/volt svejcárische álompolgárság beszerzésének kérdésében!

Nem túl régen kaptunk egy levelet a naturalization-t (honosítás) intéző hivataltól, arról informáltak, hogy meg fog minket keresni egy rendkívül bonyolult nevű szervezet és kérték, hogy „múkodjunk” együtt velük. Úgy hívják őket, hogy Service de la Cohésion Multiculturelle és a jelekből erősen az a gyanúm, hogy hiába csak jövőre lép életbe az állampolgársági kérvények kapargatásának megszigorítása, ezek a valakik már annak szellemében masszírozzák a dossziénkat.

Erre főleg abból következtetek, hogy „természetesen” ezek a valakik is ránk küldtek egy csinos kis listát újabb beszerzendő dokumentumokat illetően. Azt ugye mondanom se kell, hogy ...

„A lányom szülői értekezletére készülök, mikor ez a poszt kikerül a netre, már utána leszünk, szóval minden nagy kérdésre megkapjuk a választ.” No így kezdtem el a posztot, de aztán inkább az lett belőle, ami.

Èrdekes ez a történet, anno sokat hallottam embereket mondani, hogy a svájci oktatás poroszos, de ezeket a kommenteket betudtam annak, hogy azért a társadalom nagy része siccertücsök indíttatású, tehát egyáltalán nem meglepő, ha németes lenne az oktatás. Mindenesetre mióta a kisfiam publique, normál oktatásra váltott a nemzetközi suliról valamint a lányom benyomult a helyi gimnáziumszerű intézménybe, kezdenek kétségeim támadni, hogy a poroszosság megáll a német-francia nyelvhatárnál.

Apám, mintha egy folyamatosan ...

Írtam már külön posztot is a svájci egészségügyről, most ezt kiegészíthetem egy kicsit, mert éppen érintettek voltunk. Emlékeztetőnek és disclaimerként annyit, hogy én / mi vagyunk azok, akik nagyon is meg vannak általában elégedve a szolgáltatásokkal, drága mint a bűn, de cserébe nagy az esély, hogy túléljük a kezeléseket.

A kisfiam panaszkodott párszor az utóbbi hónapokban hasfájásra és általában mindig nyaralás, vagy egyéb utazások során, utólag belegondolva talán a sztandardtól eltérő étkezés is benne lehetett a dologban. Ez a probléma meg látszólag el is tűnt mindig, mint ahogy jött, általában hamar gyógyul a csávó, ha egy esetleges betegség azzal járna, hogy nem szabad kimenni játszani a haverokkal. Asszem tudtok a ...

Pár hete összedtem a papírokat, kitöltöttem egy halom dokumentumot és beadtam az állampolgársági kérelmünket a Neuchatel kantoni hatóságoknál. Hallelujah! 5 évig hordoztam magammal a cuccot. Tehát mindenkinek előkerestük a születési anyakönyvi kivonatát, a házassági anyakönyvi kivonatunkat, elkészíttettük a hiteles fordításokat, írtunk motivációs levelet, ilyesmi.

Meg is voltam magammal elégedve, mikor egy hölgy átvette és leellenőrizte a paksamétát és mindent rendben talált. Kérdeztem mi a következő lépés, aszonta majd kapunk levelet meg csekket, hogy az 1490 frankos eljárási díjat befizessük. No, a levél és csekk meg is jött, de vazze, egy másik ügyintéző szerint nem kóserek a papírjaink, mert “túl régiek”. ...

Valahogy úgy voltam ezzel a zenés-táncos mulatságot ígérő estével, hogy “Zsóti bátyáér mindent”, bevállallom, hogy elmegyek Kornért úgy, hogy – szánom-bánom béna bűnöm – életemben kábé 3 számukat hallottam eddig. Ez mondjuk kicsit költői túlzás, de nagy rajongó nem voltam sose, élőben meg abszolúte nem láttam még a bandát. Ilyen indíttatással vagy nagyon jó élmény lehet valami, vagy nagyon szar. Eddigi tapasztalataim alapján, ha egy zenekar zenéjét nem hallgattam rendszeresen, vagy nem szerettem, koncert tapasztalat ritkán írta felül a véleményemet.

Rockerek, mert a rock kerek!

A Korn még ráadásul hendikeppel indult nálam, mert valahogy – nem tudom mér – nálam anno bekerült a hülyegyerek metal kategóriába és ...

 No drága feleim, elkezdtem extrém sportokat űzni, gondoltam beszámolok hogy haladok. Ja, ezt a sportot autózásnak hívják és például ezen a nyáron nagy adagokban volt hozzá szerencsém. Lentebb írok még a svájci autózást illető tapasztalataimról is.

A nyaralás dandárja után a családot Magyarországon hagytam néhány extra hétre, nekik nem kell kötött és végesszámú szabadsággal számolniuk mint nekem. Tehát összességében ezen a nyáron néhány héten belül ismét beleraktam a gépbe olyan 7000 km körüli utat, ami főleg az olasz- és horvátországi utunkból, magyarországi kalandozásokból és a fent említett család begyűjtő túrából tevődött össze.

Mostanában volt valahol egy cikk, ami az utazási szokásokkal foglalkozott és ...

Dobre dan barátaim!

Régen jelentkeztem már, gondolom ennek többen nagyon örültek. Igazából nem nagyon érzem az írás kényszerét manapság, van mikor lenne olyan téma, amiben szeretném kifejteni a véleményem, de pár sor után inkább elmegyek és iszok egy sört, mert ha valamit manapság próbálok betartani az az, hogy a leszarom tablettát feltétlenül be kell vennem, ha nem közvetlenül mellettem csapkod a villám.

Nos, most könnyedebb témába vágom a nem létező fejszémet, legyen szó mondjuk a nyaralásról és annak is általunk éppen űzött verziójáról. Az biztos, hogy a posztot a horvát tengerpart egyik nyaralóövezetebéből, Baska-ból kezdem írni, hogy honnan és mikor fejezem be az a jövő zenéje. Ismét hangsúlyozom, hogy, ha ...

Azt hiszem ez egy nagy marhaság cuzammen, de azért elvesztegetek én is egy pár szót a stílus és az ember témakörben. A manapság a „Határátkelő” blogon megjelent posztomnál fedeztem fel a kommenteken, hogy az emberek egy igen jelentős része meg sem próbálja felfogni amiről ír az emberfia, hanem stilisztikai alapokon közelít meg egy by definition személyes posztot, amit ráadásul úgy ír meg a posztoló, ahogy neki tetszik.

Nos elárulom, hogy én nem vagyok az az ezerszer visszaolvas, javítgat stílusú ember, a nyelvtan- és stílusnácizmus is nagyon messze áll tőlem. Konkrétan fogalmam sincs például hogyan írjuk azt, hogy „lattbavet”, egybe, külön, kötőjellel, mittomén, ezért majd bosszúból jól beleírom valahogy ebbe a rendkívül ...

Volt fent a zindexen egy cikk – feb 20 -, aminek az apropója egy bizonyos doktornő a magyar egészségügyet ekéző interjúja; sok országon átszánt a szerző ott élő magyarok tapasztalatai alapján. Ez megint nagyon érdekes és bonyolult kérdés, mert saját szempontomból pontosan azt írtam volna akár 2-3 évvel ezelőtt is, amit most fogok, viszont közben hallottam egy itteni barátomék eléggé, hogy is mondjam, negatív tapasztalatairól is. Szóval, a lentiek a mi, az én családom tapasztalatai a svájci egészségügyet illetően.

Mikor mi megérkeztünk a büdös de finom sajtok hazájába, akkor a vállalatom egyből ajánlott egy általános orvost, vagy körzeti orvost, vagy mittomén, persze azért ezt a bizonyos illetőt, mert nagyon közel volt a ...

Adnék néhány a jelenből eredeztetett tanácsot, azaz inkább elmondanám hogyan látom most a biznicet a munkám szűrőjén keresztül. Egy része szerintem a jövőben is megállja majd a helyét, hacsak nem jön a zatombomba, eltrumposodás és armaggedon.

Ahogy most látom az innováció, az innovációra, változásra való képesség fogja egyre jobban uralni az ipart és ez fogja meghatározni, hogy milyen végzettségű emberekre lesz szükség a jövőben a vállalaltoknál. Ha csak azt nézem, hogy az a termék, aminek a fejlesztésében derékig jártam az utóbbi években a kollégáimmal, most hol tart – és mindezt nem egészen egy évvel azután, hogy átléptem egy másik mókuskerékbe -, azt kell mondjam, hogy erre nem számítottam. Tisztára átmentünk ...

Nekem hímvesszőparipám, hogy az idősebb korosztályt, a mostani olyan 60 éves és fölötti embereket az internet korában kettő darab birodalmi veszély fenyegeti. Az egyik, hogy totálisan internet / számítógép analfabéták maradnak, a másik meg, ha ellenőrizetlenül eresztjük rájuk azt a fajta információmennyiséget, amibe az én korosztályom ha nem is beleszületett, de beleszocializálódott. Mint megannyi kis Hamupipőke kapirgáljuk szétfelé az igazságot és a hazugságot.

Az én anyám, anyósom korosztálya – persze a feltétlen tiszteletemmel a számos kivételnek – totálisan abban él, hogy ha valami le van valahová írva, az úgy van, úgy történt, az a megkérdőjelezhetetlen igazság. Pontosan olyanok, mint a gyerekek. Nem állhatsz ...

Van egy fixa ideám, mégpedig az, hogy mielőtt még az árnyékvilágba szenderedek a demokrácia az lesz, mint aminek kellene lennie. Szerintem inkább előbb mint utóbb valaki. valahol elő fog állni egy olyan értelmes megoldással, aminek köszönhetően a mostani demokratikus rendszerhibák kiküszöbölhetőek lesznek. Hogy hogyan, azt én sajnos nem tudom, de ez nem sokáig mehet már tovább.

Mire is gondolok tulajdonképpen?

Messzebbről indulok, íme egy mai példa. Elment a tücsöktévé valami UDC - ezt egy olyan fideSS-hez hasonló párt Sajtföldén - rendezvényre és a múlt hét végén zajlott népszavazásokról kérdezgette a sok 60 év körüli muksót. Miért teccett ellene vagy érdekében szavazni? Enyhén szólva tenyérbemászó indoklások ...

Nem, nem kell megijedni, nem zúdítok rátok újabb értekezést, hogy miért nem kellene Budapesten olimpiát rendezni. Szerintem ez olyan egyszerű téma, hogy már fáj, kevesek vagyunk ehhez mint pálinkában a buborék. Nem a pénzt nem tudnánk összetalicskázni, az menne (csak továábtalicskáznák tolvaj kormányunk és maffiózóink zsebébe), csak éppen ott állnánk egy hónappal a vége után mint Juliska az átmulatott este után. A partinak vége, a szőke kigyúrt herceg meg sörhasú, enyhén kopaszodik és horkol mint az állat, valamint melója nincs, neki kell eltartania.

Inkább arról értekeznék most, hogy mennyire alternatív valóságban élnek néhányan és mennyire hihetetlenül eltorzult a normalitás mára. Asszem az is elég nyilvánvaló, hogy a ...

Olvasom azt a sok hagymázas baromságot, hogy minden jobb volt régen, például a katonaság milyen egy fasza szervezet volt, mert életrevalóvá nevelte a tunya ifjúságot. Egyik “kedves” tanárom kedvenc mondásával élve, “ez akkora marhaság kolléga, mintha aszinné, hogy a vasaló alja azért melegszik, mert maga odadörzsöli a ruhához”. No azért álljunk már meg egy szóra kérem talpig tiszteletben! Ezer éves koromban – addig szándékozok élni – a halálos ágyamon is azt a 11 hónapot fogom az életen számonkérni, amit mint elsőosztályú vegyvédelmi tartalékos alhadnagy eltöltöttem a világszínvonalú magyar hadserege kötelékében. Pedig wakantanka látja lelkem, én megpróbálkoztam már párszor számbavenni mindazt a csodálatos dolgot, ...