Volt egy kellemesen egyszerű, de száraz tényeken alapuló belső használatù poénunk barátommal és kollégámmal; 2017 márciusa óta mondogattuk, hogy “tudom mit fogsz tenni jövő áprilisban!”. Kis idővel azután, hogy a Metallica bejelentette a Wordwire tour európai szakaszának dátumait és a ticketcorneren elérhetővé váltak a jegyek a genfi – furcsa ezt írnom, ez nekünk Geneve, azaz Zsönev – mi egyből lecsaptunk kettőre. Gyakorlatilag több mint egy évvel azelőtt megvolt a cucc mielőtt a banda feltűnt volna Svájcban.

Mivel a magyar koncert pár nappal hamarabb volt, elég részletesen tudtuk mire számíthatunk, utólag kiderült, hogy minimálisat se változtattak például a setlisten, kivéve persze, hogy nem Tankcsapdával szórakoztatták a kis színes betétben a népet, hanem Celtic Frost-al. Na mondjuk az totál benézés volt, mert a svájciak nem ismerték egyáltalán. Mi se.

Mivel a Palexpo, ahol a koncserto volt az gyakorlatilag a genfi reptéren van – és mellesleg az Auto salon helyszíne – mi már ebéd után leléptünk a munkahelyről, hogy a parkolás, koncert előtti folyékony kenyeres bemelegítés és egyéb elengedhetetlen feltételek biztosítottak legyenek. Jó korán ott voltunk így beültünk egy reptéri hotel bárjába, ahol némi döbbenettel nézték és szolgálták ki a sok betévedt rockert, egy ideig valami tetőtől-talpig öltönyös, menedzserszerű csóka is beállt kiszolgálni.

Ez a hely kábé 20 méterre volt a fő beengedő kaputól, ahol már ekkor is sorba álltak az emberek; még nem sikerült eldöntenem, hogy szent őrültek, vagy total idióták voltak. Délután kettőkor sorba állni egy hangárszerű terem előtt, mikor a nagy esemény este kilencre volt bezengve…. Háááát…. Főleg annak tudatában, hogy jó svájci szokás szerint szerintem 30 perccel a kezdés előtt még simán oda lehetett férni majdnem az első sorba a színpad elé. Magyarul, semmi értelme nem volt ott dekkolni és ara várni, hogy kapunyitáskor bezùghatsz az első sorba. Erről annyit, hogy sokezredikként, sörök és az ezzel járó budilátogatások után simán odasétáltunk a helyre, amit kinéztnk magunknak. Voltunk vagy 8-10 méterre a színpad szélétől, majdnem az első sor fellógatott dobozos fénytechnika alatt.

Ez a negyedik Metallica koncert volt, amit volt alkalmam végigvonyítani, de lehet, hogy csak negyedik a hangzásszerinti rangsorban. Egyszerűen a Palexpo bazi nagy hangárja nem biztos, hogy jó ilyen események megrendezésére. Ahogy helyi ùjságokban megjelent kritikákban olvastam, azok, akik hátrábbról nézték a hepajt még a visszhanggal is küzdöttek. Mi ahogy mondtam elég közel voltunk, ilyen problémánk nem volt, de én például nagyon hiányoltam James Hetfieldet a koncertről. Ja, ott volt, csak némelyik szám esetében furcsán le volt tekerve, alig hallottam, hogy mit bazsevál. A dobozos fénytechnika jól nézett ki, a drónok is helyben voltak. Volt egy olyan kábé 10-15 perces rész, ahol szerintem – totálisan szubjektív vélemény – leült a hangulat, a Halo on fire, Dreams no more nem nagyon jött be, a tömeg se ment le tőle hídba. Odabaszott viszont a One, a Masters, Sad but true trio és ami nekem furcsa volt, mintha egy másik koncert lett volna, jobb volt a hang mint előtte és utána.

Hetfield kicsit fáradtan mozgott, vándorolt mikrofonról mikrofonra, Lars meg, hát ő Lars….. dobolni nem nagyon tanult meg az utóbbi években sem, neki ezt elnézzük :) Trujillo és Kirk tűnt nekem a legjobban rágyógyulva a koncertre, látszott, hogy jól elvannak, többet tùráztak a színpadon mint Hetfield például. Haverok nem osztják ezt a nézetem, valószínűleg nincs is igazam, de nekem ùgy tűnt, hogy a mi oldalunkon kevesebbet fordult elő minden frontemberek frontemberebbike. Néztem a fotóimat, a nagy része Trujillo és Kirk, Hetfield mindig kisétált mazsolázni valahová. Azért őt is megörökítettem legendáson jó fotóim egyikén.

Osszességében jó buli volt, azt is megfogadtam, hogy felhagyok a koncertek hasonlítgatásaival, de ettől még a baseli koncertjük vagy az yverdoni is jobban ütött. Azt például nem áll módomban elfelejteni, hogy mekkora poén volt, mikor Baselben pont a Ride the lightning alatt tört ki a vihar és díszlet, meg fénytechnika se nagyon kellett a hangulat fokozásához.