Azt hiszem az égvilágon semmi sem ment meg a világhírnévtől, interjút adtam a vállalati magazinnak – magyarországi leányvállalati magazinnak -, akik egy tematikus cikket készítettek hozzám hasonlóan külföldön mozgolódó, régebben Mo-n dolgozó munkavállalóikkal. Visszaolvasva úgy érzem hozzám képest a magyar rendőrség szóvivője az ő “nyomozati cselekményből való kifolyólag végzett tevékenység” jellegű megfogalmazásaival a fasorban sincs.

A kérdéseket írásban kaptam meg és hogy mi jelent meg végül, arról csak sejtéseim vannak. Gondolom jól átírták, hogy felforgató eszméim fogyasztható formában kerüljenek az olvasók elé.

Zuzzer for president!

  Mikor, hogy kerültél az adott leányvállalathoz, milyen szempontok ...

Töltögetem a sok hivatalos papírt mindenféle tücsökföldei sóhivatalnak és eközben rádöbbentem, hogy lassan de rendkívül biztosan már 17 éve élünk itt, Kolbászkerítésországban. Meg kell mondjam, hogy most kezd értelmet nyerni az idősebb korosztály intelme, hogyaszongya 20 meg 40 éves kor között úgy tűnnek el az évek mintha fizetnének érte. Minden relatív, így ennyi év távlatából még a 40 éves korombeli Zuzzer, azaz jómagam is egy fiatal tacskónak tűnik, szal szeretnék annyi lenni.

Ez is eszembe jutott tegnap, mikor egy itteni viszonylatban bűn rossz Xamax –Wohlen meccsen ültem, azaz inkább az, hogy lassan emelhetnének nekem egy szobrot, mert más, amúgy hellyel-közzel épelméjű embert nem ismerek, aki még az ötödosztály ...

Ezt a posztot régebben írtam, de elfelejtettem elküldeni a Határátkelő blog tulajának, így most itt felrakom.

“Nem tagadom, sokat járt az aktuális pályázat témája a fejemben azalatt a 16 év alatt amit Tücsökföldén eltölteni volt alkalmam eddig. Egyszerűen kikerülhetetlen, hogy ha az ember lát valami jó dolgot, ne gondoljon arra, hogy mi a fészkes bánatért ne lehetne ezt ugyanígy csinálni Szittyaföldén is. Szerény személyem két nagy csoportra tudnám osztani a tapasztaltakat; az egyikbe kerülnek azok a dolgok, amiket talán a “hozzáállás”, vagy “viselkedés” címszó alatt tudnánk felsorolni, míg a “tárgyi” alapokon megközelíthető tapasztalások kerülnek nálam a másik kosárba. Már látom, hogy hihetetlen filozófikus ...

Ezt még tavaly követtem el, nyelve Hunglish. Akkor írtam, mikor ez az elcseszett világ, azaz annak redneck része egy totál idiótát választott meg olyan kisívű feladatok elvégzésére, mint atombombák ízlés szerinti indítása, estébé. A mi kis agyar ormányunk meg még örül is neki. Nos ez olyan szinten megfeküdte a gyomrom, hogy sikerült egy ilyet írnom nemzetközileg. Mindenesetre, ha valaki nem beszél kicsi angol jól, lefordíthatom, de ahhoz nagy lélekerő és motiváció szükséges, szal meg kell engem szépen kérni. Nincsenek illúzióim. :)

"Dear my FB (do not worry, I mean this social whatever, not “Fucking Bastards” :) ) friends,
Let me have a few thoughts as I have not slept more than 2 hours tonight, I have some ideas to get rid of. I try to ...

Itt a február, itt a szenvedés kezdete, adóbevallás a la Suisse...

Nos, gondolom ezzel minden náció úgy van, hogy adózzon, akinek két anyja van, de "néha" azért ez elkerülhetetlen. Hogy miért fáj ez különösképpen nekem, az a svájci adórendszer különlegességei miatt van. Teljes képet persze nem tudok adni, mert 26 (plus ou moins) kanton 26 különféle szabályrendszerét szerintem ember nincs a Földön, aki érti.

Nos nálunk Neuchâtel kantonban jön a lé a számládra és az adóhatóságok küldenek év elején 10 csekket (MIÉÉÉÉÉÉRTTTT tizet ?????), hogy a személyi jövedelemadódat leródd. Hogy "egyszerűbb" legyen, ez már eleve két helyre megy, mindenféle elcseszett szorzók és százalékok alapján a kommünhöz (lokális adó) és a ...

Néha, ha lemegyek alfába és túl sokat gondolkozok azon, ami most a világban megy rendszeresen lefagy a rencerem és nem értem, hogy mi zajlik. Nem azért, mert hülye vagyok, hanem azért, mert a fundamentumai dűledeznek annak a normalitásnak, amiben azt hittem, hogy élek. Magamat átlagon jóval felül informált embernek tartom mégsem fogadom el az arcosság címkéjét, bárki is akarná rámragasztani. Egyszerűen abból, amit látok, hallok, tapasztalok, olvasok simán lejön, hogy én legalább ismerem azokat a történelmi, politikai, gazdasági, etc tényeket, amikről véresszájú véleményt alkotok, szemben azzal a sötét tunya tömeggel, ami telefröcsögi az összes létező információs csatornát manapság. A donádtrampi erőkommunikáció korát éljük, ...

Nagyon régen posztoltam már, persze akkor sem ezt a blogot, hanem a blogteres „Kolbászkerítésországot” használtam, ami mint kiderült behalt a kábé 8-10 évnyi poszttermésemmel egyetemben. No, a múlton ne rágódjunk, főleg, hogy most nem is nagyon tudom elképzelni, hogy valaha is annyira felpörögnék, mint anno, amikor néha napjában több posztom is volt, megszámlálhatatlan követővel (hmmm....).

Most is csak azért ragadok billentyűzetet, mert néhány dolog motoszkál bennem a Charlie Hebdo tragédiáját illetően és valahogy úgy érzem, hogy jobb ha megszabadulok tőle, mielőtt valamelyik barátomra, haveromra élő egyenes adásban zúdítom a véleményem, ami mint tudjuk olyan mint a segglyuk :).

Je suis Charlie és most azt is elmondom, hogy ...

Diósgyőrben, szurkeri körökben kicsit holtszezonosan, de azért áll a bál, azaz inkább folytatódik az ultra-fórum-grillterasz-… saga. Mert mi lenne, ha nem úgy lenne ? Gondolom a szurkerek mindenhol hasonlóak, de Diósgyőrben különösképpen nehéz úgy vezetni egy klubot, hogy az a fanatikusoknak is tetsszen. Persze ez gondolom jön az úgynevezett ultrák alapállásából is, ami mint tudjuk a szembenállás, más szóval szélkakasmód. Mindig szembe a széllel, tökmindegy merről fúj. A lenti kis szösszenetet néhány hete írtam egy kedves ismerősömnek, most ide is felrakom, mert írott szó el nem vész. A lenti iromány reflekszió egy megelőzőre, remélem azért így is érthető lesz az alaphelyzet.

“Szia Zsuzsi, azzal foglak most sokkolni, hogy nem ...

Nem tudom kell-e nekem erről írnom, mikor az sok hírt el se olvastam, mert egyszerűen nem bírtam. Olyan vagyok lassan, mint a feleségem volt terhesen ; egy kismacska a TV-ben és már pityergett is. Az USA-beli mészárlásról van szó.

Nézem a fiam, korához képest nyúlánk, vékony srác, 7 éves. Connecticutban még nála is fiatalabb gyerekeket lövöldözött halomra egy elborult féreg. Ez valami felfoghatatlan, nem a maya kalendárium, hanem ez a világ vége.

Ami igazából a körítésben felháborít és ezt a rövid posztot kiváltotta, az némely ámérikai ismerősöm hihetetlen bugyuta és számomra elfogadhatatlan okfejtése. Például: „azért van ez, mert istent nem engedik be az iskolába”. Há vazze kérem alássan, nem azzal van itt elsődlegesen ...

Olvasom itt-ott, hogy milyen nyilatkozatokat tettek, tesznek manapság megélhetési politikusék, mármint, hogy mi küffődi magyarok pakoljunk és menjünk haza. Mármint, hogy majd, mert jön ám a jól  megérdemelt kánaán. Az ígéret földje eljövetelének olyan jelei vannak például, hogy a leendő diákokat például erővel kell az országhoz láncolni, különben a felgyorsuló gazdaság vonatán nem bírnak majd megkapaszkodni….

Ne szépítsük, jó lenne, ha így lehetne. Az ígéret földje, mert Mo. most és már vagy 22 éve az; mindig jön az aktuális ígérgető ember, mi meg elhisszük, mert az egyszerű…Egy-két dologra viszont szeretném felhívni a figyelmet, a magam kis szemétdombjának kies tetejéről.

Vagyunk egy páran, akik NEM csak a pénz, ...

 Amióta fatva mondta ki, hogy a muszlim embernek joga van feleségével házaséletet élni annak halála után, én már semmin sem lepődök meg.
Az viszont soha nem ment a fejembe, hogy minek vonulgatni:
- Pár éve szétszedték Budapestet, mert egy barom nem bírt lemondani.
- Felvonulnak, mert teknőfesztivál van, rázzák elsődleges nemi jellegüket, mert ők büszkék, hogy heterók.
- Felvonulnak, mert Orbán gec i, mert Orbán nem geci
- Felvonulnak, mert ők büszkék, hogy melegek.
- Felvonulnak, mert meleg van.
Aztàn rájöttem. A jelenlegi tömeg - akármelyik aktuális felvonulásról legyen szó - soha nem vonult fel május elsején, november hetedikén és a jó ég tudja még mikor. Nekem ez a szerencse még megadatott, amiért most nagyon hálás vagyok; az ...

Na megint nagy dilemmában vagyunk. Persze, mert az égvilágon „semmi” más gondunk nincs... Mondtam már párszor, de manapság aztán télleg nem tudom, hogy éppen megyek valahová, vagy jövök valahonnan. Asszem elértem egy olyan szintre, ahol jó lenne valahogy megállni, azaz kissé visszább is kéne venni. No mindegy.

A múltkor megénekelt ügy miatt most már hivatalos, hogy a kiscsajnak új sulit kell kerítenünk jövőre. Járni kéne utána, megez, megaz. Ez hiányzott csak a nyakunkba, meg mint üveges tótnak, a hanyattesés. Mellé ott Esztinek a zongora, a judo, a capoeira, Bencinek a judo, megy úszni, sport délután...szal asszonka is kifexik lassan. Lehet nálatok is így van, most még plusszba tudom előre x darab hétvégei programunkat, mert népszerű ...

Sziasztok, írnék valami vérlázítót,a mostani nagy felzúdulások oldalvizén. (Viktátor és bandája, takarodjatok!) Nem csak a politikai elit és nem elit a bűnös azért ami van, hanem az egész hóbelebanc úgy ahogy van. Mert nekünk mindig is jó volt a langyos középszer, mert világszínvonalúnak tartjuk az átlagost. Olyanok vagyunk, hogy kreálunk magunknak "világhírnevű" ezt meg azt, amire amikor említik a világban, nyelvtől függően a válasz "was??", "quoi??" vagy "wtf??", vagy.... és még sorolhatnám. Ülünk a posványban, de van nekünk Puskásunk, meg egyéb olyan dolgaink, ami a kutyát se érdekli rajtunk kívül. Példa (százat mondhatnék): a magyar bornak rossz a marketingje. Szart. Rossz a magyar bor. Persze maximális tiszteletem a jó ...

Mindent elolvastam, mindent meggondoltam, mindent megfontoltam. Mégsem tudok magamnak avatart felrakni, pedig már télleg az összes lenyíló fület, menüt, filét, mittoménmi végignéztem.

Aztán itt van ez a mobilsablon vagymi. Beállítom, hogy nézzen ki, mentem, miegymás, erre továbbra is ezek a gyári sablonok jönnek csak be.

Tudom, hogy nem vagyok egy számítógépzseni, de eddig még mindenütt elboldogultam, itt nem..

Aztán hol a bánatban állítom a betűméretet?

Soxor nyitok egy új bejegyzést, címet enged adni, de nem ad felületet, hogy magát a bejegyzést megejtsem...
Ésatöbbi....
Kezd ebből elegem lenni, vazze...

Kényes témát feszegettünk valamelyik nap a kávégépnél néhány kollégával, természetesen köztük nyikhajjal. A politikai korrektségről volt szó, páran elég jól egyetértettünk alapjában, hogy nem biztos, hogy mindig jó ez nekünk, néha nevén kell nevezni a gyereket.

A vita apropója az a barom amerikai náci figura volt, akit most éppen azért büntettek, mert “white power” volt írva a tísörtjére.

Mellesleg persze egy állat – az alapján, amit még a cikkben megemlítettek az « ùriemberről », a felvetése, védekezése viszont gondolkodóbaejtő ; « itt vonulászik a sok afro az ingén black power felirattal és senkinek semmi baja a dologgal. Akkor miért baszakodnak velem ? » Na ennyi a vitabevezető, igazándiból jól elkanyarodtunk ...

Tegnap minden különösebb várakozás nélkül kiballagtam a XAMAX-st. Gall meccsre, mert mint tudjuk, nélkülem amùgy sem kezdenék el. Aztán mikor gyűrtem befelé a szokásos hamburgeremet a szokásos söreimmel egy furcsa paradoxonra csodálkoztam rá, ami lehet azt jelenti, már öreg vagyok.