Ezt a posztot régebben írtam, de elfelejtettem elküldeni a Határátkelő blog tulajának, így most itt felrakom.

“Nem tagadom, sokat járt az aktuális pályázat témája a fejemben azalatt a 16 év alatt amit Tücsökföldén eltölteni volt alkalmam eddig. Egyszerűen kikerülhetetlen, hogy ha az ember lát valami jó dolgot, ne gondoljon arra, hogy mi a fészkes bánatért ne lehetne ezt ugyanígy csinálni Szittyaföldén is. Szerény személyem két nagy csoportra tudnám osztani a tapasztaltakat; az egyikbe kerülnek azok a dolgok, amiket talán a “hozzáállás”, vagy “viselkedés” címszó alatt tudnánk felsorolni, míg a “tárgyi” alapokon megközelíthető tapasztalások kerülnek nálam a másik kosárba. Már látom, hogy hihetetlen filozófikus magasságokba fogok ebben a szösszenetben emelkedni J

Szóval mit hoznék át a megfoghatatlan dolgok közül?

1. Elsősorban a kompromisszumkészséget és az elfogadást. Itt mindenki, azaz inkább a full asszimilálódott, vagy igazi svájciak törekednek olyan megoldásokra, ami nekik is és a többieknek is jó. Ez főleg igaz a politikára. Senki nem hoz még egy embert, senki nem számol újra és simán meg lehet nyerni akármit 50.1 – 49.9 % arányban (akármi az azért egy nagyon súlyos szó, mert sok dologban meg van határozva, hogy a mennyi az a többség, amivel a kisebbségre lehet “kényszeríteni” egy döntést). “Dommage” (kár) mondja a vesztes oldali művelt tücsök, vállat von és megy vissza pénzkeresni. A győztes meg ha még aktív is volt a kampányban kinyit egy üveg bort, apero ezerrel, de semi túlzás és rongyrázás.
2. A kultúrált vitákat és hogy senki sem jön a másik nagyanyjának az előéletével, ha már kifogyott az érvekből. Persze itt is vannak kivételek, a nagy átlagról beszélek.
3. Most fogtok halomba lőni. A sporttámogatásokat, azaz azok igencsak limitált tényét a magyar állapotokhoz képest. Èn imádom a sportot, annak minden labdával űzött verzióját, de nagyon nem szeretem, mikor a kétszáz vegyes pálinkán elért ezüstérem nemzeti gyásszá válik Pumaföldén. Azt sem szeretem, hogy rengeteg pénzből tartjuk fenn a “sport nemzet” illúzióját és öljük a pénzt olyan sportokba, amik az égvilágon senkit se érdekelnek. No meg a világon 30 országban hallottak róla és 10-ben veszik komolyan. “Hatalmas” sikereket érek el, mikor a kardvívás, meg ehhez hasonló olimpiai címekre utalok… was / what / quoi?
4. A direct demokráciát, mert minden általam is sokszor megénekelt negatívumaival együtt még mindig a legjobb és legdemokratikusabb útja az országban, vagy helyben adódó kérdések eldöntésére.
5. A konszenzuson alapuló demokráciát, ahol a federációs tanácsban (mondjuk kormány) le van osztva melyik párt mennyi tanácstagot ad. Mindig van képviselete a szociknak, a néppártnak és a többi nmagyobb szervezetnek.
6. Szimplán a viselkedés. Mondjuk a siccertücsköket nem ismerem, mert mi a francia nyelvterületen lakunk, feltűnő viszont az alapnak számító udvariasség. Van benne sok fake persze, de inkább legyen áludvarias valaki mint mondjuk bunkó. Elég érdekes viszont, hogy ez csak a svájci francia anyanyelvűkre igaz, az original franciákkal eddig még mindig meggyűlt a bajom nyaralások alkalmával. No ott a taplóságot programozzák szerintem.

 Tegyük magunkat most tárgyesetbe.

1. Nincs hálapénz, viszont van minden szolgáltatásnak korrektül és nem olcsóért meghatározott ellenértéke. Ami olcsó az nem jó, ami drága, az pedig szignifikánsan jobb mint az olcsó (kivéve a luxusórákat). Ár-érték arány. Azt például senki sem érti – kivéve persze néhány betelepült nemzetiség fiait -, hogy “oldjuk meg okosba”. Itt kérem kiszállás, javítás, műtét, bármi számlával játszik és nem az asztal alatti boríték csúsztató kommunikáció dívik.
2. Magán egészségbiztosítók! Természetesen morog mindenki, így én is, ha díjemelés van, viszont olyan szolgáltatásra fizetsz elő, amilyet szeretnél. Egy makkegészséges és orvost évente se látó ember akár minimálra is mehet, övé a rizikó is persze, ha valami nagyobb beüt. Olyan ember meg aki betegesebbnek tapasztalja magát fizet többet, de akkor többet is térít a biztositó a kezeléseinek értékéből. Mellesleg minden évben megindul a harc az ügyfelekért, ami során komoly engedményeket lehet elérni. Borzongva tapasztalom, hogy vannak népszavazási kezdeményezések a több biztosítós rendszer egy biztosítósra való leváltására. Sikoltozok olyankor, hogy “lehet menni Mo-ra megnézni” milyen príma, mikor egy nagy zsebbe ömlik a lé és senki sem érdekelt abban, hogy jó szolgáltatásokat nyújtson. Hülyék itt is vannak.
3. Az ország tisztasága, szerintem ezen nincs mit beszélni. Itt az átlag álompolgár részére a köztéri szemétgyűjtők használata olyan mint, hogy nem szarunk a perem alá, természetes. Nos amúgy van egy érdekes kérdés is, mert nem rég konkrétan kibuktam. Természetesen mindent szelektáltan gyűjt a nép, az istenadta nép és egyszercsak rájöttek, hogy nincs elég égetnivaló szemét, amivel a legújabb generációs szemétből hőenergiát előállító erőműveket táplálják. Gyorsan ki is vettek néhány dolgot és döbbenetemre főleg műanyagokat a külön gyűjtendő cuccok listájáról. Nos, van már szemét elég, így viszont csak remélem, hogy az égetőmű légtisztító berendezése is világszínvonalú.
4. A több lábon álló nyugdíjrendszer az állami, vállalati és magánnyugdíj pillérekkel. A vállalat által menedzselt, ún. második pillér is mint magánnyugdíj szerepel, ha céget váltol viszed magaddal és lakásvásárláshoz is fel lehet használni direktben, vagy elzálogosítani.
5. Az oktatási rendszert úgy ahogy van Magyarországra importálnám, ha lehetne. Gyakorlat központú, problémamegoldásra nevel és senkit sem érdekel pontosan mikor volt a mittomén micsoda, meg hol született mondjuk Mozart.

Azt hiszem tudnám még cifrázni, de ennyivel is kiegyeznék."