Olvasom itt-ott, hogy milyen nyilatkozatokat tettek, tesznek manapság megélhetési politikusék, mármint, hogy mi küffődi magyarok pakoljunk és menjünk haza. Mármint, hogy majd, mert jön ám a jól  megérdemelt kánaán. Az ígéret földje eljövetelének olyan jelei vannak például, hogy a leendő diákokat például erővel kell az országhoz láncolni, különben a felgyorsuló gazdaság vonatán nem bírnak majd megkapaszkodni….

Ne szépítsük, jó lenne, ha így lehetne. Az ígéret földje, mert Mo. most és már vagy 22 éve az; mindig jön az aktuális ígérgető ember, mi meg elhisszük, mert az egyszerű…Egy-két dologra viszont szeretném felhívni a figyelmet, a magam kis szemétdombjának kies tetejéről.

Vagyunk egy páran, akik NEM csak a pénz, megélhetés és hasonló szavak nyomása miatt léceltünk le, hanem ad 1 vagy adódott egy lehetőség « világot látni », vagy ad 2 a mentális nyomorral lett tele a hócipőnk. Nos, mi miért mennénk vissza ? Lehetne otthon financiális téren tejjel-mézzel folyó kánaán, akkor se mennénk összetett okok miatt.

Magam abba a kategóriába sorolom, aki üldögélt egy jó meleg pocsolyában, gyakorlatilag otthon se volt egy jó ideje anyagi gondom, de sok minden cseszte a csőröm. Persze csak azért, mert az egri pógár virág helyett hagymát ültet a virágos kertbe, még nem léceltem volna le. Viszont ha már adódott hát mentem. Aztán beindult az a folyamat, aminek hatására az embernek hirtelen rálátása nő, teljesen másképp kezdi látni a világot, mondjuk így, elkezdi szétválogatni a szemet az ocsútól és azt is meglátja, amit eddig az erdőtől nem látott.

Például ráérez, azaz megtapasztalja, hogy mitől tartanak minket európa levitézlett kardjait egy furcsa, kicsi, folyton puffogó, pesszimista, múltban élő népségnek, akikkel vigyázni kell. Nekem ez a minősítés meg nem tetszik, de sajna van alapja.

Tehát én menjek haza ? Szerintem meg inkább Magyarország jöjjön hozzám, azaz mindenki ragadja meg az alkalmat és télak. Nem arra célzok, hogy aztán az utolsó majd kapcsolja le a villanyt, hanem irány a világ, szét kell nézni, meg kell tapasztalni, át kell élni és akkor majd nem lesz tele az emberek agya a jelenben jelentéktelen, múltban fontos dolgokon való rágódással. El kell fogadni a tényt, hogy mi, magyarok, senkit sem érdeklünk. Ne tessék hörögni, nem azért, mert jelentéktelenek vagyunk, hanem mert mindenki a saját dolgával van elfoglalva és azért, mert errefelé mindenféle ezeréves sérelmekkel nem foglalkozik senki. Meg van mindenhol az emberek saját gondja, baja, de az értelmesebb, gazdasági és emberi szempontokból élhető helyek abban különböznek a szar helyektől, hogy a döntő többség nem foglalkozik azzal, hogy mi történt 100-200 éve, milyen ükapáinkat ért sérelmet kell lemosnunk ma a 21-ik században.

Mire menjek én haza ? A gyerekeim itt születtek és szocializálódtak és van egy olyan homályos gyanúm (tutter biztos vagyok benne), hogy az én hazám nekik már csak egy exotikus hely, ahol nagymamákat, nagypapákat lehet találni. Pedig az én gyerekeim többször ébrednek « Talpra magyarra », mint a magyarországi magyar gyerekek nagy része :)