Azt hiszem az égvilágon semmi sem ment meg a világhírnévtől, interjút adtam a vállalati magazinnak – magyarországi leányvállalati magazinnak -, akik egy tematikus cikket készítettek hozzám hasonlóan külföldön mozgolódó, régebben Mo-n dolgozó munkavállalóikkal. Visszaolvasva úgy érzem hozzám képest a magyar rendőrség szóvivője az ő “nyomozati cselekményből való kifolyólag végzett tevékenység” jellegű megfogalmazásaival a fasorban sincs.

A kérdéseket írásban kaptam meg és hogy mi jelent meg végül, arról csak sejtéseim vannak. Gondolom jól átírták, hogy felforgató eszméim fogyasztható formában kerüljenek az olvasók elé.

Zuzzer for president!

 Mikor, hogy kerültél az adott leányvállalathoz, milyen szempontok játszottak szerepet a váltásban?

2000 szeptember elseje az első svájci munkanapom dátuma, azóta is Neuchâtelben, Neuchâtel kantonban dolgozok és élek. Anno az EEMA Engineering SA-hoz jöttem dolgozni project mérnökként, azóta a szervezet az átszervezések hatására többször is nevet váltott. Azoknak, akiknek esetleg mond valamit, volt ez a szervezet OTS (Operations Technical Services), de PMI Engineering néven is ismertek voltunk. Ennyi év távlatából igazából nem tudok specifickus okokat és szempontokat kiemelni a váltást illetően, egyszerűen világ életemben szerettem volna külföldön élni és dolgozni és szerencsére ez a kívánságom egybeesett az akkori talent management irányvonallal. Az egri management is támogatott abban, hogy expatriate státuszban csatlakozhassak az EEMA Engineering szervezetéhez, azon belül is a secondary engineeringért felelős alosztályhoz. Természetesen a karrier építés szempontja sem volt elhanyagolható a döntésben, mikor 2000 augusztus 27-én elindultunk feleségemmel Svájcba.

Jelenleg milyen pozícióban dolgozol és mik a főbb feladataid? Ez nagyban eltér a hazai munkakörödtől?

Manapság Manager Assembly & Packaging NCP pozíciót töltök be, a legutóbbi reorganizáció eredményeként. Az NCP betűszó a “nicotine containing products” kifejezést takarja, hozzánk tartozik ezen termékcsoport gyártásával kapcsolatos technológia kifejlesztése és a gyártási kapacitások kidolgozása a PMI számára. Előtte is az RRP vonalon dolgoztam program manager és Manager RRP Technology Development pozícióban, munkánk eredményét gondolom Ti is láttátok már, hiszen Japánban, Olaszországban és Svájcban különböző szinteken de már a piacon van az RRP zászlóshajó, az iQOS termékcsalád. Az említett váltás eredményként mostantól az e-cigarette kategóriába talán beilleszthető legújabb generációs termékeinkkel foglalkozom, olyan termék ötleteken is dolgozunk, amihez hasonló jelenleg nem elérhető a piacon.

Az Egri Dohánygyárban project munkákkal foglalkoztam a konvencionális cigaretták gyártását illetően, ahhoz képest az RRP business vonal egy teljesen más világ. Akad olyan technológia, process, amit a sztandard dohányipari technológiák közül emeltünk át és adaptáltunk az RRP termékek gyártására, de rengeteg új, előtte nem létező műszaki megoldást kellett kifejlesztenünk. Ez teljesen más hozzáállást vár el az embertől, kreativitás welcome!

Mennyi időre mentél az adott leányvállalathoz?

Eredetileg 2 évről volt szó, én pedig csak 5 év után kérdeztem rá, hogy hogyan tovább. A folyamat beindult és 2008-ban lokalizálva lettem, svájci szerződést kaptam, vége lett az expatriate éveknek.

Milyen pluszt, előnyöket nyújt neked a kinti lehetőség? Mit vársz az ott töltött időtől?

Ez egy érdekes kérdés, mert nem lehet csak a munka oldaláról megközelíteni. Szerintem nyilvánvaló, hogy szakmailag nagyon nagy előrelépés a vállalat központi szervezetében dolgozni, ahol folyamatos nyomás alatt kell dolgozni és szállítani az eredményeket. Minden nap tanulok valami újat, szerintem az NCP vonalon is hamar megtalálom majd a megoldandó problémákat, amik újabb tanulásra ösztönöznek. Ezentúl megtanultam franciául, itt születtek a gyerekeim, akik 3 nyelven biztosan, egy negyediken pedig körülbelül (német) beszélnek, valamint le is telepedtünk Svájcban. Házat vettünk, lobog a magyar zászló Svájc egy kicsi területe fölött. A projekt munka, amiben lehetőségem nyílt bejárni majdnem az egész világot azt hiszem emberileg is sokat adott, megismerhettem a tényt, hogy mi európaik sokszor nem értékeljük amink van, mindig többet akarunk mint amennyire szükségünk van. Azt hiszem hosszan sorolhatnám azokat a dolgokat, amikben előreléptem az életben, amióta itt élünk, de nem akarlak benneteket untatni. Talán még annyit, hogy beindítottuk a honosítási folyamatot, svájci állampolgárságért folyamodik az egész család (Vazze, ez a szöveg megy már vagy 5 éve. Olyan lusta vagyok ilyen hivatalos papírok intézését illetően, hogy szerintem 5 év múlva is ez lesz a hivatalos álláspont: in progress. A szerk.)

Milyen dolgokat tudnál említeni, amiben nagyon más az ottani munkavégzés?

Régen dolgoztam már Magyarországon, minden más ott is gondolom mióta eljöttünk. Inkább a dimenziókban látom a külömbséget, például a project munkában sok millió dolláros volumennel dolgozunk és tervezünk, gyárakat, komplett gyártósorokat tervezünk, építünk fel és helyezünk üzembe. Folyamatosan utazunk is; a személyes flexibilitásnak nagy szerepe van. Ami még más az, hogy egy távolról sem heterogén kultúrális hátterű szervezetben kell a munkát végezni, ahol nem mindig egyszerű áthidalni az esetleges vélemény külömbségeket, de erre hamar ráérez az ember. A nyelvi kavalkád is érdekes, nem egyszer fordult már elő, hogy szórakozott “professzorként” dörgedelmes intelmeket intéztem magyarul a kollégáknak – akik persze nagyon komoly arccal bólogattak nekem – majd hazamentem és kiselőadást tartottam a feleségemnek angolul, vagy franciául. Ő is bólogatott persze serényen.

Milyen élményeid, sikereid voltak az eddig eltöltött idő alatt?

Azt hiszem sikerült elég mozgalmas éveket eltöltenem a vállalatnál és remélem a jövő se lesz unalmasabb. A konvencionális business oldalán részt vettem szinte az összes az utóbbi 15 évben épült green- és brownfield projektben, tagja voltam a delegációknak, amelyek due diligence keretében “fedeztek fel” privatizációra felajánlott gyárakat, majd főleg secondary termelési kapacitások kiépítésére vezettem projekteket ezeken a helyszíneken. Nis, Surabaya, Kharkiv, Krakkow, Moorabbin, Santa Cruz do sul, Guacara, etc…. hatására telelett az útlevelem pecséttel. Rengeteg story és élmény kapcsolódik ezekhez az utakhoz és projektekhez, nehéz választani. Volt (van) ahol az országbe belpévén és elhagyván is legalább háromszor átvilágítanak minden bőröndöt, van ahol géppisztollyal mutatják az irányt, van ahol pillanatok alatt “eltűnik” a csomagod, a hordárok ha kell, ha nem lelépnek a bőrönddel, csak bírj szaladni utánuk, etc..

Hogy sikerült a beilleszkedés, milyenek az új munkatársak és a kinti élet?

Azt hiszem a tény, hogy már 17 éve itt élünk bizonyítja, hogy olyan rosszul a beilleszkedés nem sikerülhetett. Amióta munkába álltam 2000-ben mindig megbecsültek, érdekes projektekben dolgoztam és még soha sem unatkoztam; olyan már volt, hogy rutin kezdett lenni a munka, de a PM-nél inkább előbb mint utóbb úgyis jön a következő kihívás, mint nekem 2009-ben az RRP vonal. A privát életben ahogy említettem már letelepedtünk és Svájcban képzeljük el a jövőnket. Persze szeretjük az otthont, de itt vagyunk itthon, nem tudom hogyan tudnék az otthoni munkaerőpiacra visszailleszkedni, ha arra lenne szükség.

A gyerkőcök itt születtek, itt vannak a barátaik és az itteni iskolarendszert szokták meg, azt hiszem lenne némi szenvedés, ha visszatérnénk Magyarországra.

Mitől ad többet a PM mint más vállalat? Milyen vállalati értékek kötnek a céghez?

Régi bútordarab vagyok a cégnél, nemsokára már 22 éve fogok a vállalatnál dolgozni. Ami biztos, hogy a PM mindenféle szempontból megbecsüli azt a munkaerőt, aki szállítja az eredményeket. Svájci, már cégnél dolgozó barátaim általában mindig meglepődve hallgatják a beszámolóimat a PM-nél járó juttatásokat, sport klubokat, PM-day-t, etc… illetően; nem véletlen, hogy alacsony az önszántukból a PM-et elhagyók aránya.

Ami ezeken felül számomra nagyon fontos, hogy bármilyen tréning, továbbképzés elérhető, csak rajtunk múlik, hogy ki akarjuk-e terjeszteni a tudásunkat más területeket illetően. Èn például pár éve a zürichi Swiss Business School-ban MBA fokozatot szereztem, amiben a vállalt pénzügyileg és tanulmányi szabadsággal is támogatott.

Személyszerint én azt is kedvelem, hogy a szervezet és a business állandó mozgásban van, aminek hatására olyan lehetőségek is megnyílnak előttünk, ami előtte elképzelhetetlen volt. Soha se gondoltam volna, hogy egy dohányipari vállalatnál betöltött munkakörömnek köszönhetően fogok kémiai alapanyaggyártókkal, gyógyszeripari beszállítókkal, laboratóriumokkal, mikromechanikai iparban aktív partnerekkel kapcsolatba kerülni. Mérnökként azt hiszem az utóbbi 10 év meglehetősen kitágította a látókörömet.

(azòta làtòkör tàgìtàsra pàlinkàt hasznàlok :))