Na megint nagy dilemmában vagyunk. Persze, mert az égvilágon „semmi” más gondunk nincs... Mondtam már párszor, de manapság aztán télleg nem tudom, hogy éppen megyek valahová, vagy jövök valahonnan. Asszem elértem egy olyan szintre, ahol jó lenne valahogy megállni, azaz kissé visszább is kéne venni. No mindegy.

A múltkor megénekelt ügy miatt most már hivatalos, hogy a kiscsajnak új sulit kell kerítenünk jövőre. Járni kéne utána, megez, megaz. Ez hiányzott csak a nyakunkba, meg mint üveges tótnak, a hanyattesés. Mellé ott Esztinek a zongora, a judo, a capoeira, Bencinek a judo, megy úszni, sport délután...szal asszonka is kifexik lassan. Lehet nálatok is így van, most még plusszba tudom előre x darab hétvégei programunkat, mert népszerű gyerekeink megszámlálhatatlan szülinapi buliba vannak meghívva, plussz judoverseny, Eszti megy Zurich-be egy hétre szal vinni-hozni kell, ....., ....

Találtunk egy másik privát sulit Neuchatelben, de oda is el kellene menni, szétnézni, mexakérteni a dolgot, mert nem mindegy, hogy a létfontosságú hatodikat, vagy inkább nyolcadikat hol járja. Ott van lehetőségnek a helyi „pablik”suli is, ami meg tőlünk 30 méterre van, gyakorlatilag az egyik szomszédunk az iskola. Annak is meglenne az előnye, meg ennek is. Dilemma dilemma hátán.

Itt amúgy a privát iskolák olyan tájékoztatókat adnak ki, mintha egy terrorista kiképzőtáborról lenne szó. Általában kiderül persze, hogy ez csak a tücsökföldei szokásos „mindent leírtam, hogy mit ne csinálj és így nem én leszek a felelős”, mégis szar olyanokat olvasni, hogy „koncentráció, odaadás, tanulás..., ha késik 10 percet nem mehet be, ésatöbbi” kicsit olyan pattogós stílus, ami itt a csigák földjén furcsa.

Nos ezer gond rágja lelkem telkét, szal lehet blogter behalása nélkül sem leszek valami aktív vaddisznó...