2017. már 14.

A stílus... de nagy hülye vagyok...

írta: zuzzer
A stílus... de nagy hülye vagyok...

Azt hiszem ez egy nagy marhaság cuzammen, de azért elvesztegetek én is egy pár szót a stílus és az ember témakörben. A manapság a „Határátkelő” blogon megjelent posztomnál fedeztem fel a kommenteken, hogy az emberek egy igen jelentős része meg sem próbálja felfogni amiről ír az emberfia, hanem stilisztikai alapokon közelít meg egy by definition személyes posztot, amit ráadásul úgy ír meg a posztoló, ahogy neki tetszik.

if-you-have-a-problem-with-me-call-me-fyou-3797925.png

Nos elárulom, hogy én nem vagyok az az ezerszer visszaolvas, javítgat stílusú ember, a nyelvtan- és stílusnácizmus is nagyon messze áll tőlem. Konkrétan fogalmam sincs például hogyan írjuk azt, hogy „lattbavet”, egybe, külön, kötőjellel, mittomén, ezért majd bosszúból jól beleírom valahogy ebbe a rendkívül érdekes posztba.

Rajtam azt számonkérni, hogy miért használtam szlenget, vagy miért hívok valamit annak, aminek hívom, mondjuk így, dőreség. Mert ad 1 leszarom és ha az első pont életbelépett, akkor már nincs több pont. Nem tetszik, bocsánat, teccik a stílusom? El lehet menni máshová, olvasni jó, de nem kötelező. Azokat az embereket szabadidő szempontjából pedig nagyon irígylem, akik arra is találnak időt, hogy a stíluskritikájukat több összetett és keresetlen mondatban megtegyék. Kár, hogy erre is a régi bejáratott mondás az igaz; a stílus is olyan mint a segglyuk, mindenkinek van. Nem szereted, ne olvasd, nem szereted, ne nézd.

Hogy világos legyen, természetesen kommentelhetnek (és ti is kommentelhettek) ahogy akarnak, egy adott pillanatban azért inkább a tartalmi részek kritikájára, javítására, kommentelésére lettem volna kíváncsi. Erre vazze ott elemezgetik mint megannyi Grécsilacibácsi, hogy ez most túl laza, vagy nem túl laza, vagy több-kevesebb lazaság kellene bele, vagy kik a tücskök, meg hívhatom-e azokat tücsöknek, meg ilyenek. Há vazze elárulom, hogy én így írok, mindig is így írtam, lazasági, nem lazasági, helyes és helytelen írási szempontszögből valamit stílus szempontjából is. Ez a Zuzzerfaktor, ha teccik, ha nem.

Például minden erőmet lattba vetem (íme J), hogy a távirányítót kezelő ujjaim még véletlenül se kattintsanak olyan focimeccsre, amiben a Barcelona benne van. Konkrétan nem érdekel, hogy – mint ezt is meg akarta valaki mostanában nekem magyarázni -, hogy nekem az ő játékukat szeretnem kellene. Nem, ki nem állhatom a stílusukat, így nem nézem, csak olyankor, ha más foci nincs. Nincs mit tenni, nem teccik a stílusuk, bár azzal a ténnyel, hogy ez senkit nem érdekel, nagyon jól együtt tudok élni. Nem próbálom viszont senkinek se megmagyarázni, hogy Barcelona imádata hülyeség. Nekem nem smakkol, de ettől még bárki rajonghat a törpéért, ahogy akar, nem fogom a dolgot stílus oldalról a fejére olvasni.

Szólj hozzá