Felbukkant egy régi magyarországi bankom, hogyaszongya engem nekik be kell azonosítaniuk, mert adatvédelem így, meg úgy. Abszolút megértem, itt vagyok, megteszem, amit megkövetel a nemzetközi haza és jogrend. Nos, ezt hittem. Aztán elkezdődött, mint ahogy szerény emlékeim és újkori tapasztalataim alapján, mindig is zajlani szokott egy ilyen folyamat Orbanisztán kies lejtőin.

Talán emlékeztek még arra a sztorira, mikor szerény személyem világositotta fel a társadalombiztositási dijat több évre visszamenőkig behajtani igyekvő hölgyet, mert – bár tudom, hogy ez elfogadhatatlan egy jómunkásembernek – de Svájc továbbra SEM tagja az EU-nak. Nem nagyon hitt nekem, szíves és kedves visszahívását azóta is, vagy 5 éve, nagy-nagy szeretettel várom �.

Nos, képbe vagyok, szal azért meglepni nem sikerült, mikor jött a « készítse elő a lakcímkártyát, a személyit, az útlevelet, ujjlenyomatot, vérképet” stb…

Mondom, írom, közlöm, kopizom, újra elküldöm, hogy a hozzáértő « jaaaaaaa”-t megalapozzam…. immáron tizenkétezeröccázadszor – pár lépést kihagyok, mert csak agyfaszt kapnátok tőle -, hogy VAZZE, mondtam vagy egy valagszor, hogy Magyarországról csak és kizárólag útlevelem van, lakcímkártyám meg soha nem is volt, vagy 10 évvel azután lett egyáltalán bevezetve, hogy én Magyarországról táskámba téve gondomat, bajomat, nyugati irányva srévizavé eltávoztam, a Matyasovszkij által lefektetett elveknek megfelelően. Igaz én az asszonnyal voltam ketten, nem Leninnel, de ez részletkérdés.

Tehát, ismételt 2348 e-mail váltás következett, rutinos öreg ókaként már megírt leveleim vannak, csak a dátumot cserélem rajtuk.

A szent grál felfedezése következett = jelentkezzek be videós azonosításra, ott majd jól bevizsgálnak és minden überfasza lesz. Nos, megtettem amit kellett, hívom a telcentert, nagyon udvarias ügyintézővel akadtam össze, aki mondta is, hogy ez 10 perc lesz csak, van-e annyi időm. Mondom, há má hogy a rákba ne lenne koma, csináljuk vazze, szeretek veszélyesen élni. Akkor aszongya, kérem a lakcímkártyát….

No ekkor kezdett elgurulni nemhogy a gyógyszerem, hanem majdnem a mobilom is, mert ippeg azon video chateltem a fickóval, de esküszöm, három tizedmásodperc választott el attól, hogy bebasszam az egész cájgot a sarokba. Vettem azért vagy két köbméter lélegzetet és megjegyeztem, hogy azért hívom, mert kollégái szerint a nem létező lakcímkártyám problémáját majd imígyen oldjuk meg. Mert ő képviseli azt a magasságos és gondolom magyar imákban áhitattal emlegetett “KÖZPONTot », ahonnan a csodát várják.

Természetesen időt kért, majd vissza kellett hívnom, hogy elmondhassa ugyanazt a kincstári szöveget, amit mind a robotok, mind az élő banki alkalmazott robotok csacsognak nekem már vagy fél éve : legyek szíves befáradni bármely bankfiókjukba. Mondom nem leszek szíves, mert nem élek Pumalanden már 23 éve és a legújabb vicces határidejükig nem is fogok arrafelé előfordulni.

Azért ezt a befáradok és ripsz-ropsz dolgot is járjuk azért kicsit körbe, már háromszor próbáltam meg otthon intézkedni, de ott meg mindenféle svájci papírokat követeltek tőlem. Ritkán utazgatok például mittomén hány évre visszamenőleges svájci adóbevallás kinyomtatott verziójával a zsebemben, provided, hogy 15 éve a neten csinálom a cuccost, meg a csomagom is nehéz magától is.

Lassan ledobom a láncot, mert ekkora faszságot még a Föld nem hordott a hátán. Magyar útlevéllel – személyazonosság igazolására alkalmas okmány! -, tonnányi svájci útlevéllel, személyivel, társadalombiztosítási számmal, anyakönyvi kivonattal, édesanyám baloldali nagy hüvelykujjának lenyomatával, svájci bankok tengernyi igazolásával ellátva, mondván, hogy Zuzzer azbiza Zuzzer, képtelen vagyok egy maroknyi mogyorót tartalmazó magyarországi bankszámlámhoz hozzáférni. Mert semmi se jó, csak egy aprócska plastic darab, amit viszont az nem érdekel, hogy nincs magyarországi címem, nem lakok ott, sőt, ki vagyok jelentkezve Magyarországról.

“Megfenyegettek”, hogy akkor elvész a számla. Mondom, csodás, akkor mi lesz a pénzzel? Hát majd elutalják az általam megadott számlára. Mondom még csodásabb, akkor legyen ez, elsődleges nemi jellegem bánja, hogy megszűnik a kliensi viszonyom Csodaland legcsodálatosabb bankjával.  “Akkor legyen szíves megadni a lakcímkártyáját….” Ááááááááááááááhhhhhhhhhhhhh!!!!!!

Forsight, izé, Zuzzer saga, vagy szaga? legújabb felvonásaként elirányítottak legnagyobb magyarországi, nagyfalusi bankfiókjukba, hogy ott magyarázzak el mindent elölről, szóról-szóra, tehát feltalálták valójában az időgépet. Az az egy baj van, hogy én viszont többet öregedtem az ügy kezdete óta, mint fél év…..

Most meg plusszba lecserélték a keyboardomat egy olyanra, amiről szőrén-szálán eltünt a hosszú ü...