Mivel egy két lábon járó egészségügyi lexikonnal élek együtt :), azaz életem párja szakmai képzettségéből és érdeklődési területéből adódóan is "kissé" otthonosan mozog az egészségüggyel kapcsolatos kérdések körében, ezért nekem minden igazi, vagy feltuningolt pánikhelyzetnél egyszerű dolgom van. Hagyom a bennem élő hipochondert kitörni és aztán figyelni a kedvest, hogy mit tesz. Néha ad egy tablettányi valamit és ennyi volt, miközben - mondjuk így - jól elmulatozik rajtam, aki általában minden tünetet képes vagyok 5 perc alatt előállítani. Na most is így alakultak a dolgok, mikor először haza állítottam, hogy két raklapnyi tartós élelmiszer megvásárlására a javaslatom megtegyem, mert elkezdett bűzleni nekem ez a koronavírus dolog. Ha a kínaiak valamit is beismernek, na ott már nincs kontrol alatt a dolog. Nos először ki lettem nevetve, de azóta tudom, hogy kicsit komolyabb a helyzet, amióta a napi vitamin adagunk meg lett központilag emelve, valamint asszonykám beásta magát a zinternet bugyraiba és egyenesben közvetíti nekem a történéseket.

Azóta már oda jutottunk, hogy ma délben haza jöttem, mert a munkahelyem is folyamatosan szigorított a koronavírussal kapcsolatos szabályokon. Most mindenkit otthoni munkavégzésre buzdítanak, főleg azóta, amióta fertőzött kollégákat találtak néhány irodában. A cégünk helyi épületei között már "régen" nem szabad a mozgás, az a direktíva volt érvényben e hétig, hogy ott legyél ahol az irodád van, más épületetekbe, kantinokba ne menjünk.

A nemzetközi utazásaink is már több hete korlátozva vannak, természetesen először a kínai utazásokkal kapcsolatban kellett külön engedélyt beszerezni azoknak, akiknek halaszthatatlan business ügye van ott, most már a szomszéd faluba is kis túlzással csak vice president engedéllyel lehet átmenni. Ez persze rendesen odavág még a mi szintünkön is a munkának, pédául úgy zajlik géptelepítéssel járó projekt lengyel kebelbarátainknál, hogy a projekt leaderem nem utazhat oda intézkedni. Nem baj, ha ez kell, túléljük.

Mellesleg pedig a cégen belüli legfontosabb helyszínünk egy olaszországi gyár, ahol én is jártam decemberben, átszálni, vonatot váltani pedig Milanóban szoktunk és onnan megyünk tovább Emilia Romagna tartományba, azaz ennél jobban a rizikót kimaxolni nem lehet. Amúgy bár ez a poszt a svájci helyzettel foglalkozik, nem tudom, hogy annak a híre eljut-e Magyarországra mennyire súlyos a helyzet Olaszországban és persze Kínában. Mindkét országból adtak a svájci TV-ben olyan dokumentum filmeket, hogy azóta is a hideg futkározik a hátamon. Az olaszoknál összeomlóban az egészségügy, már szelektálják, hogy kinek van esélye és kinek nem, mert nincs elég lélegeztető gép a kórházakban. Az orvosok, apolók szarrá dolgozzák magukat, miközben ők is sokan fertőzöttek. A kínaiaknál meg... láttam azokat a videókat a BBC egy filmjében ahol a halottak sűrű sorokban fekszenek a folyosókon, orvosok önkívületben ordítanak a párt képviselőivel, mert nincs hely, ágy és felszerelés, az emberek meg hullanak mint a legyek. Van persze Mao kis piros könyvecskéje, csak abban valahogy most kevesebben hisznek. Volt olyan videó is, ami azt mutatja, ahogy többemeletes társasházak ajtaját hegesztik rá a katonák az emberekre. Vagy az erkélyen segítségért sikoltozó nők Vuhanban... huhhhh... rémisztő a helyzet. Persze ez hivatalosan nem létezik, a videók készítőit szőrén-szálán eltüntetik.

Svájc elég komolyan veszi a történéseket, az első olyan ország volt, ahol már akkor betiltották az 1000 főnél nagyobb tömeget megmozgató rendezvényeket, amikor még egész Európa, főleg a túlképzett kelet benne Magyarországgal tele szájjal röhögött a hüjjjje, túlzásokba eső tücskökön. Mondjuk egy olyan országban, ahol 3,5 nemzetközi reptér van, szerintem magától értetődő volt, hogy a vírus már itt van csak meg kell keresni. Ott vannak mellé a határmenti cégek törzsállományát képező ún. "frontalier" munkavállalók, akik külföldön laknak, de minden nap átlépik a határt, hogy a svájci cégüknél dolgozhassanak.

Először természetesen ezen munkavállalók egyik célterületén, Tessin (vagy Ticino, ha így jobban tetszik) kantonban tűnt fel a vírus, aztán jött a többi szépen lassan. Mostanra már ha jól láttam nincs olyan kanton, nagyobb város, ahol ne lenne fertőzött. Ennek mint említettem különösebb oka nincs, a legfertőzöttebb olasz területek egy köpésre vannak a svájci határtól, mi meg 15 kilométerre vagyunk a francia határtól, ahonnan szintén átjárnak a dolgozók.

Nos, leállt a svájci foci- és egyéb bajnokságok, gyakorlatilag nincs sportélet, néhány hokimeccset lezavartak zárt kapuk mögött, de az akkora bevétel kiesés, hogy nem nagyon akarják egyik bajnokságot se folytatni ebben a helyzetben. Sajnos közben már halálos áldozatai is vannak a vírusnak nálunk is, szóval lassan de nagyon biztosan lendül át az inga az itt is divatos "á, leszarom" oldalról a sokkal egészségesebb "jó lesz erre odafigyelni" oldalra. Ebben amit látok a svájciak nagyon szervezettek, hirtelen nálunk is naponta 10-szer mosták a kilincseket, kiraktak mindenhová fertőtlenítőszert és például a terhes nőknek helyből otthon kell maradni, nem jöhetnek be dolgozni.

A hétvégén tettünk a családdal egy kis sétát Neuchatelben, mert már nem nagyon bírtuk az önkéntes bezártságot, azaz deaktivált életet és bár a mi városunkban vasárnap amúgy sem nagyon van élet, olyan volt az egész mint London a zombiapokalipszis után, sehol senki. Egyébként - eddig - a svájciak nem kezdtek el komolyabban felvásárolni semmit sem a kézfertőtlenítőn kívül, nincsenek üres polcok, legalábbis a környékünkön található Coop és Migros boltokban több cucc van mint valaha.

Az összes éppen katonai szolgálatát töltő emberke is megszívta, karanténba került az összes laktanyalakó, szal most nincs aki megvédjen minket... kitől is? Ezt már elég korán meglépték, azért is, hogy ha közben a való világban komolyra fordulna a dolog, akkor legyen egy bevethető és nem fertőzött gyors reagálású hadtest arra hogy nekünk vizet, meg kenyeret lövöldözzön be az ablakon csúzlival.

A mai napon egyébként itt is bejelentették, hogy bizonyos emberek automatikus szűrését megszüntetik, mert a cucc már a nyakunkon, az energia a fertőzést súlyosabb állapotra váltó emberek kezelésére kell, nem tesztelgetésre. Azt fenntartják az egészségügyi dolgozóknak és egyéb az állam működése szempontjából fontos szakembernek. A totálisan elkeserítő olasz helyzetete elemezve arra jutottak, hogy kb a fertőzöttek 10 - 15% fog sürgősségi ellátást igényelni és arra koncentrálnak, hogy ha az intézkedések ellenére itt is berobbanna a vírus, akkor legyen elég ágy és légzőkészülék ennek a tömegnek az intenzíven való kezelésére. A jelen hírek szerint készen állnak, van elég mindenből, plusz aktivizálható emberanyag és felszerelés is rendelkezésre áll. Azért én még mindig inkább bízom nagyon abban, hogy alacsony szinten lehet tartani a betegség terjedését.

Van azért itt is olyan dolog, amitől padlót fogtam és ezzel nem vagyok egyedül. Említettem ezt a határátjárós munkaerőt, nos, miközben az olaszok egész Lombardiát és a Svájccal határos területeteket próbálják eszigetelni Olaszország többi részétől, a ma esti híradó szerint Svájc nem tervezi a határok lezárását a fertőzött olasz területek és Ticino között, mert "az beláthatatlan következményekkel járna a svájci gazdaság számára". Ehhez bevágtak - bazme... - egy kis, krómozott rácsokat gyártó céget - olyanokat csinálnak mint a hűtőkben az üvegtartó - ahol a 150 főből, vagy 100 jár át a taljánoktól.... Anyám kenegess, mi lenne a világon a hűtőgépipari helyzet, ha nekik le kellene állniuk a termeléssel. Nos, a svájci tücsök és nem tücsök ember az csak olyan mint a magyar, a kollégáimmal versenyt hűledeztünk ezen. Ettől még a parlament és a Conseil Federale megerősítette, hogy jelenleg nincs ok ezen emberek mozgásának korlátozására. Gianluca vazze otthon nem mehet el a helyi pizzeriába, de hozzánk persze jöhet. Itt is a pénztárca - leánykori nevén, gazdaság - határoz meg sok dolgot és írja felül a józan eszet.

 Amikor ezt a kis szösszenetet írom, éppen 371 bizonyítottan fertőzött embernél tartunk országos szinten és az OFSP (talán egészségügy minisztérium) a következőkre változtatta a szabályokat:

A biztosan fertőzött embereknek 10 napig kell izolálva maradniuk, míg csak a nagyon közeli családtagoknak kell legalább 5 napig önkéntes karanténban maradniuk. A gyógyultak pedig akkor hagyhatják el a karantént, ha legalább 48 óráig a minimum karantén után nem mutatnak tüneteket.

Csak a leginkább veszélyeztetettek, az egészségügyi dolgozók és a már a kórházakban tartózkodók lesznek tesztelve, a gyengébb tüneteket produkálók nem.

Erről egyből szerény személyem és a disznóinfluenza találkozása - szerencsére nem a boncasztalon - jutott eszembe. Pár éve volt alkalmam a cucchoz és mondhatom, nincs tervben akár csak közel merészkedni megint ahhoz a borzalomhoz. Sose felejtem el, hogy 40 fokos lázra két marék tetszés szerinti lázcsillapító nem hatott egy tizedfoknyit se. Magamban végrendelkeztem és nyüszítettem az ágyban vagy két hétig, kedvesem meg zárta előlem a srácokat és hordta nekem arcmaszkban a mindenféle gyógyhatású cuccost, miközben ő helyből a magas kockázati csoporthoz tartozik. Nem meggyógyultam, hanem túléltem. Nos, ez is úgy volt, nem kellett mennem sehová, sőt, az orvosunk külön elmondta vagy hatszor, hogy oda ne menjek, egy ideje mindenki akinek ez a tünete, by default úgy van kezelve, hogy malacka influenzás. Aztán mire én magamhoz tértem, elkészült a védőoltás és vittem az egész családot a kötelező oltásra. Olyannak képzeljétek mint a katasztrófa filmekben, a kórház alagsorába kellett mennünk és futószalagon kapták az emberek az injekciót. Katonák a folyosón, bazi nagy listák, kis várakozás, szúrás.

Egyébként a nagy cégek kutatási részlegei nem lopják az időt, bázeli tudósok - gondolom Novartis - már analizáltak 678 féle hatásosnak gyanított oltóanyagot és találtak is vagy egy tucat biztató kombinációt, szal remélem hamar lesz majd megint lágy kenyér.

Zuzzer voltam, majd lehet még jelentkezem, ha lesz mondanivalóm. Addig is, tudjátok, óvatosság, kézfertőtlenítő, szabályok betartása!