2019. okt 29.

Jönnek a ....

írta: zuzzer
Jönnek a ....

Jönnek a fiatalok, hát jöjjenek, vazze. De ahogy a kor nem érdem felfelé, nem az lefelé se. Néha azon kapom magam, hogy időgéppel vissza kéne menni vagy 25 évet és különböző okokból jól nyakon hajintani magamat. Nem azért, mert annyira hülye, vagy elviselhetetlen lettem volna, csak hogy egy kicsit lelassuljak. Ez meg azért jutott az eszembe, mert manapság egyre több olyan meetingen veszek részt, ahol az aktuális ifjú titánt úgy szeretném nyakonvágni, hogy szinte fáj.

Nagy élettapasztalat, hogy nincs sok új a Nap alatt, csak új technológia van ugyanazt, más név alatt, másképpen eladni, mint hihetetlen nagy felfedezést. Ha meg még valami rövidítés is van hozzá, akkor már könyvet is lehet írni a témáról. Ma is felhív egy kolléga Pastaland-ről, hogy majd ő elmond nekünk mindent, hogy kell itt kérem szépen process-t optimalizálni, meg ilyenek. Majdnem magamhoz nyúltam az idegtől, mert ugyanazokat a dolgokat prezentálta, amit mi ezer éve is csináltunk/csinálunk, csak most már van rá szopver, táblázat, meg csini kis betűszó. A sok innen-onnan szalasztott, újonnan alkalmazott director meg VP, meg issza a szavaikat és adják elfelé a meleg levegőt, mintha a cég, ahol 3 perce elkezdtek dolgozni eddig csak haldoklott volna az ő géniuszuk nélkül.

sarcasm.jpg

Kaptunk az egyik vonalra egy olyan VP-t, aki azzal kezdte, hogy « meg kell tanulnotok odafigyelni rám » ; hát apám, ennél a cégnél ez a fajta kommunikáció a múlt évszázad első évtizedeiben volt szokásos. No, éppen jáó idegállapotba vótam Máunika, így megpróbáltam. Ez a hatalmas tudású szaktekintély (hajlandó vagyok elhinni, hogy van olyan terület, ahol az) meg ilyeneket kezdett mondani, hogy « rendszeres meetingekre van szükség », meg « ki kell a projektek élére nevezni egy projekt menedzsert »…. Na itt gurult el a gyógyszerem és bár a főnököm folyamatosan integetett le az asztal alatt azért csak beszúrtam, hogy a szóbanforgó projektek már mennek vagy egy éve, mindegyik élén leader, megrendelések kint, estébé. Erre egy kis csend, láthatóan lezökkent a sínekről, majd mintha mi se történt volna nyomta a süket dumát, mert ő a mittomén Johnson & Johnson-tól jött. Leszarom öcsém, mi se csak horgászgattunk az utóbbi 120+ évben.

Másik nagy tapasztalat, hogy egyre kevésbé bírom ezeket a hangembereket elfogadni, vagy ignorálni ; régebben képes voltam bevenni a leszarom tablettát és elsétálni, most már nem megy, ezzel meg lehet, hogy olyanoknak is az idegeire megyek, akikkel semmi gondom, vagy kifejezetten egy húron pendülünk.

Mondhatják persze, hogy majd jól meg kell engem kócsolni, mert attól leszek én igazán hasznos tagja a kapitalizmus apró fogaskerekből felépülő gépezetének. Hát nem vazze, parasztvakításra semmi szükségem, nem kell engem rávezetni a megoldásra, nem vagyok idióta, megoldom. Küldik itt a nyakamra ezt a sok csernobili, sugárzó arcú embert, akik ma például kitalálták, hogy majd csinálnak nekünk big datát, odaállnak stopperrel a gépek mellé lemérni, hogy mennyi az annyi, meg ilyenek. De majd fasza excel is lesz, meg grafikon, meg ángyatérgyekalácsa. Mit gondoltok barmocskák, mi mi a túrós rétest csinálunk ennél a vállalatnál egy hangyányival hosszabb ideje mint ti ? A térdünket vakargatjuk ? Remélem átmegy, hogy nem az értelmes, normális, reális, smart újdonságok ellen beszélek, egyszerűen már nem bírom a spanyolt viaszt többször feltalálni, mert belefáradtam.

Befogadónak kell lenni… az vagyok a teremtésit viszont a másik oldal meg legyen elfogadó. Induljanak ki abból, hogy eddig is végeztük a melónkat és nem szarul, ne abból, hogy a vállalathoz csatlakozásuk előtt itt még a fű se nőtt. Persze, ha meg kaki van a pitében, akkor meg oldjuk meg mi, mert temérdek, de főleg gigantikus mennyiségű tapasztalataink birtokában ez tőlünk elvárható.

Szólj hozzá

munka fiatalok VP multinational