Fejlemény van/volt svejcárische álompolgárság beszerzésének kérdésében!

Nem túl régen kaptunk egy levelet a naturalization-t (honosítás) intéző hivataltól, arról informáltak, hogy meg fog minket keresni egy rendkívül bonyolult nevű szervezet és kérték, hogy „múkodjunk” együtt velük. Úgy hívják őket, hogy Service de la Cohésion Multiculturelle és a jelekből erősen az a gyanúm, hogy hiába csak jövőre lép életbe az állampolgársági kérvények kapargatásának megszigorítása, ezek a valakik már annak szellemében masszírozzák a dossziénkat.

Erre főleg abból következtetek, hogy „természetesen” ezek a valakik is ránk küldtek egy csinos kis listát újabb beszerzendő dokumentumokat illetően. Azt ugye mondanom se kell, hogy a már ezerszer elküldött papírokból ők is kérnek, de azért sikerült újakért is bejelentkezniük. Ezen felül van egy olyan gyanda sanum, hogy van némi megtervezett és svájciasan patikamérlegen gondoson kiszámolt szivatás is, hátha elmegy a kedvünk az egésztől. A levélben listázott és kért dokumentumok egy része ugyanis ott terem náluk, a szomszéd irodában, de olyan isten aztán nincs, hogy ezek a különféle hivatalos potentátok egymással bármiféle kommunikációba keveredjenek. Tehát megint kell néhány kiló papír és mehetünk december 5-én személyes megbeszélésre.

Nos, kell nekik

• Igazolás arról, hogy senkinek se tartozunk, se madame, se monsieur. Nem nagy tétel ha jól tévedek olyen kétszer 20 frank lesz, csak az idő tényező persze. Persze a hivatal ahol ilyet adnak idióta időkben van nyitva, szal valamikor meetingjeim között kell majd rohangálnom.
• Adónyílvántartási kivonat arról, hogy adóval se tartozunk. 20 frank meg egy halom ideg, mert már a levélben is írják, hogy legalább 15 nap az intézési határidő, viszont a levelezés miatt amit le kell előtte bonyolítani már most úgy tűnik, hogy veszett fejsze nyele, ilyen papírunk december 5-re nem lesz.
• Munkáltatói, vagy nyelvtanári igazolás a francia nyelvtudás meglétéről. Nekem már írt egyet a főnököm, asszonytárs meg ma volt a volt tanárunknál és péntekre meg lesz a manna.
• Tanulmányaink igazolása bizonyítvány másolatok által. Itt pedig azt látom, hogy lesz majd nagy meglepi, mert a mi diplománkban, érettségi-, egyéb bizonyítványunkban még nem volt angol nyelvű oldal, vagy betétlap, szal majd elzavarnak fordíttatni.
• Mindkét gyereknek szükség van iskolalátogatási igazolásra, ez nem ellenfél.
• Századszor is permit C, útlevél és egyéb másolatok.
• CV, nem csak nekem, hanem a zasszonynak is.
• Mindenféle igazolás arról, ha bármiféle szervezetnek tagjai vagyunk; nos ide beadom a Xamax meccsbérletem másolatát.

Ezek és a személyes interjú alapján fognak egy jelentést készíteni az Office de Naturalization-nak; azt, hogy ezután lesz-e még elbeszélgetés, vagy mi a menet, még nem tudjuk.

Mindenesetre nem aggódom, az utóbbi napokban az is kederült, hogy hány falu alkotja a kommününket, szal szerintem irgalmatlanul felkészültek vagyunk J ....

.... Na kérem alássan, itt kábé egy héttel később veszem fel a vonalat, szal lejátszódott a nagy találkozás! December 5-én előre megfontolt szándékkal megjelentünk madame Vlora Thaci színe előtt, hogy elmondjuk milyen kívánatosak vagyunk a tücsökföldei társadalom számára. Talán a nevéből többen ráéreztek, hogy ő maga is, a nagyhatalmú hivatal képviselője is „csak” kopi svájci, albán származású a lelkem.

Maga az interjú nekem kicsit bizarr volt, mert vártam a mindenféle nehéz kérdéseket, hogy hol folyik a Lac Leman meg ilyenek, ehhez képest olyan szinten maradt a társalgás, hogy „miért akar maga vazze svejci lenni”, meg, hogy miért szeretünk itt lakni, ilyenek. Mikor nagyon belemelegedtem a szerepembe még mondott is valami olyasmit (azaz ez volt az értelme), hogy „OK, ennyi elég is, én is honosított vagyok, tudom hogy vetítessz, én is vetítettem”. Annyi elég volt neki például, hogy „igen, részt szoktunk venni a helyi szüreti fesztiválon”, szal gondolom ezzel társadalmi beágyazódottságunk eszméletben magasszintű voltáról tettünk tanubizonyságot.

Gyakorlatilag a négy oldalas, naturalizációs kérelmünkön futott végig és megkérdezte ugyanazokat a dolgokat, amik azon voltak. A dokumentum csomag meg nem nagyon érdekelte, átvette, aszt csókolom. A végén azért rákérdeztünk, hogy mikor lesz az „igazi”, a szivatós interjú. Aszonta nem lesz, ez volt minden a kanton részéről, most kezdődik a ping-pong a kantonális, kommunális (mint szemét J) és federális szervek között.

Persze háttérmunka megy majd, de döbbenetünkre megerősítette, hogy a kanton részéről finitó la múzika, nem lesz több kérdezősködés. Annyit mondott még, hogy jó eséllyel „azok az öreg emberek” a kommünben valszeg lehet, hogy meg akarnak majd minket jobban ismerni és lehet, hogy majd behívnak valami megbeszélésfélére, de törvényileg ez nem kötelező.

No, ha télleg ennyi lesz/volt a dolog, akkor isten se ment meg, hogy be kelljen szereznem egy svejci sapkát! Annyit még, hogy ő egy riportot fog kiállítani, ki tudja, lehet, hogy ő vetített és most majd jól lehord minket mindenféle szarjankónak ebben az irományban, de erre valahogy nem érzek nagy esélyt.

Főleg, hogy most találtam a lenti kimutatàst, ami szerint Neuchatel kantonban vacakolnak a legkevesebbet az àllampolgársággal kapcsolatosan.