Írta az egyik széplelkű kedves ismerősöm, hogy miközben átautózott a Bükkön meg kellett állnia, annyira hatása alá került a táj szépségének, az őszi fényviszonyoknak és úgy egyszerűen az egész miliőnek a hegyek között az erdei úton. Talán még el is sírta magát, annyira a pillanat hatása alá került a látványnak. Én is így jártam a közelmúltban a Bükkben, csak egy kicsit más okból. Hadd kérdezzem már meg kedves magyar honfitársaim véleményét, hogy vajon Magyarországon miért gyűlölik az erdészek az erdőt? A tarvágások látványa, hevenyészett, mindenféle tervezettségre utalást zárójelbe tévő szörnyűségek milyen szempontból szolgálják az erdők, a természet védelmét? Szinte hallom a gondolataikat: „há vazze készíccsük itten elő a területet az EU-s támogatásból épülő duplafedeles, tolótetős helikopter leszállóhelyhez, egy pillanatra félrenéztem, hát nem idenőtt vazze egy 50 éves bükkös?!”A mondás elvileg úgy szól, hogy „kőművesnek beázik a háza, a szabónak meg lyukas a nadrágja”, bár egyéb verziók is léteznek. Nagy tisztelettel kérdezném, hogy Magyarországon miért gyűlöli az erdész a fát, a vadőr a vadat, a halőr a halat, a pincér a vendéget, a politikus a szavazókat, az ügyintéző az ügyintézni érkezőt, ésatöbbi?

(Itt mondjuk egy perces néma irással adózok a kedves hölgynek a K&H egri fiókjából, aki cirka három órán át tartó „igazolom magam, majd felmarom a lét és lezárom a számlát” utunkon nagyon kedvesen, udvarisasan és a rendszer hivatalból kinevezett áldozataként végigkisért minket a folyamaton. Szavam se lehet, sőt, már sajnáltam szegényt, mikor ezredik próbálkozását is kidobta a rendszer, mert vagy a svájci, vagy a magyar, vagy semelyik nemzetiségű papirhalmaim se tetszettek „a gépnek”. Végül már fiatalabb informatikus jómunkásemberekkel próbálták elérni, hogy tizen-huszon darabos igazolvány és igazolás, svájci adóbevallás „ellenére” a rendszer végre elhiggye, hogy én vagyok én. Ahogy a művelt francia mondaná, madame, chapeau! És a végső megoldásként felmerült végbéltérkép felvételére se került sor �.

Ja, meg a pesti West Endben lévő egyik boltban szó nélkül cserélték volna ki a feleségem cipőjét, aztán simán perkáltak is, mert nem volt tetszetős cserelábbeli raktáron. Ez annyiban megér pár sort, hogy ad1 abszolút pozitiv vásárlói tapasztalat, ad2 már a Nike / Air Jordan se a régi. Apám, megvettük asszonkámnak, felmentünk a várba egyet sétálni, mert fikálni nem illik, három óra múlva leültünk és a cipő varrás mentén repedt. Mindkettő. Szana, meg széjjel, ahogy a szegény szerencsétlen vietnami varrónő (jó esetben nem gyerek) összerakta.

Egyből eszembe jutott egy régi jó főiskolai barátom és koleszes szobatársam esete az eredeti Lákoszt pólóval. Mondta, bizonygatta, hogy ez biza eredeti, hiába Orosházán vette a piacon, mikor mi még olyat nem is láttunk, nem hogy tulajdonoltunk. Sose felejtem el, aztán elkezdte egy kicsit kapargatni a „márkajelet”, ami kicsit lejött, meg meghúzott egy cérnaszálat a póló alján, ami szépen le is szaladt. Hümmögött, majd előállt a farbával: „Eredeti Lákoszt ez, csak még be kell szegni a szélét!” Mondanom se kéne talán, hogy ez szállóige lett, napokig röhögtünk rajta mint jó szobatársakhoz illik, én most is használom a mondást ha bóvli akad a kezembe. Bocs Bozsó, azaz franciásan Bojeaux! �)

Egyébként, mikor lett Magyarországon az értve olvasóból, képzett emberből újra ellenség? Az a kúrmány, ami folyamatosan mapirenden tartja kommunizmust ekéző szlogenjeit, szintiszta kommunista trükkökkel operál. Sok magyar ember belül egy kicsit azért nagyon kommunista, ha arról van szó, hogy valamit, ami valamennyibe kerül, azt ki kellene fizetni és nem lyukaszászló lengetésről. A szolgáltató szakembere pénzért csinálja meg, amit kell, nem a két szemedért barátom. Korrekt számla? Na az olyan ürdüngtől való bűbájosság, inkább kenjük be sárral. Nekünk kérem adja meg az állam húszért, éééérteeeeed, amit amúgy százért vesz. Mikerű abban 100-ba, mikor csak megcsinálta?!

Mig máshol a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos projekteket nyomják mintha nem lenne tomorrow, addig nálunk majdnem betiltják, vagy csak álmodok, be is tiltottak valamit a napelemekkel kapcsolatosan? A családdal most döntöttük el, hogy megy a tetőre a napelem, onnan meg majd dróton dzsal a petró az elektromosságot igénylő cuccosokba. Kb. 4000 CHF vissza nem téritendő támogatást kapunk rá, a maradékot, azaz az összes költséget meg leirhatom az adóalapból. Nem mondom, hogy nem lesz költség, mert az adóalap csökkentés az nem adó elengedés, de mindenképpen megéri elmozdulni az önellátás felé és ekkor a felesleges, de megtermelt és visszatáplált áramért járó költségjóváirásról és a környezetvédelmi szempontokról nem is értekeztem. Rezsianyádpicsája csökkentés, az, miközben anyucinak illeszted a popójába a természetvédelmi területen kivágott karókat.

Közben Viktorunk meg egyik kézzel eladja a gáztartalékok egy részét hasonszőrű szerb bűnözőbarátjának, miközben a másik kezével gazsulál a fasiszta ruszkiknál gázért. Eszemfaszom megáll, a következmények nélküli ország.

Orbanistanban nem a rászorulókat támogatják rezsiügyben, hanem elhitetik mindenkivel, hogy ez a gáz, meg elektromos áram a fán terem, csak le kell rázni.  Meg, hát amúgy is ott az a sok fa a Bükkben, lekaszaboljuk, mi baj történhet, majd kinő az anyja keservit?! Az, hogy ehhez O1G a magyar nép nevében térdig letolt gatyában orális örömökben részesiti a világ leggecibb, legfasisztább nyomoronc gyerekgyilkosát, a való világ Voldemortját a világ leghosszabb kétszemélyes tárgyalóasztala alatt, az nem érdekes, mert leszerelték vazze a turult! Honnan? Há mitomén Desiré, szerintem háturul. Felőlem amúgy önthetnek belőle ágyút, vagy 30 centiméteres életnagyságú Viktátor szobrot, azt se le nem szarom. Elsődleges nemi jellegem a bombáitokba, mind a geci orosz haverjaitokéba, mind a plakátjaitokba. Röviden, aki dokumentáltan elhiszi ezt a szart – még nem láttam, remélem kék háttérre nyomták – az hivatalosan lemehet keszonba, bár himeknek nem állok meg, harapni meg nem ér.

Egy másik tény, hogy a fideSS szavazó véglények 90%-a szerint az ukránok miatt van a háború. Szerintem nekem ehhez már nem kellene semmit se hozzátennem, egy egészséges társadalomban max egy maroknyi fasiszta faszfej „értelmezné” így a történteket. Kikelt a Viktor által vetett mag, butul, egyben fasizálódik a társadalom úgy, hogy észre se veszi. Gázért ukrán gyereket tessék. Nem is kerülgetem tovább a kását, rohadjon le a lába minden fideSS faszkalapnak, legyen az szargerincű ereszpolitikus, fehérgalléros megélhetési maffiózó, vagy elvakult szavazó. Ha ezzel valakinek az említett halmazból baja van, forduljon nyugodtan a fal felé, akiről ez nem szól, az ezzel a ténnyel tisztában is van.

Tanárok elleni plebshergelés, hogy messzebb ennél most ne menjek. Desiré kérdezi a posztok alatt, hogy „miér fizessenek töbet a tanaraknak mikor nékem sen ki se tüntettett mikor melo nem vot”. Mondtam nekije az ő stilusában, hogy megércse: ha meg lettek vón fizetve, talán akkó netalántán motiváltak lettek vóna, hogy megtanitsanak irni-óvasni, meg szöveget értelmezni cimbora. A három szavas szlogenek országa lettünk ismét, innen már nincs nagyon messze a „a cél több acél!”, meg a „jelentsd a neylonharisnya üzért!” világa.

Őszinte leszek és egyenes mint a kapanyél, a magyar közállapotokat, történéseket, eseményeket kommentelni, azokról olvasni, számomra a világ egyik legnehezebb dolga mostanában. A láncot akár minden nap ledobhatnám, de inkább már a közelébe se megyek a híreknek, hogy megőrizzem az idegrendszerem maradékának a maradékát. Mondtam százszor, álljon itt százegyedszer is, egyszerűen nem találok olyan témát, amiben akár 50%-os szinten is a jelenlegi rezsimmel és támogatóival egy húron tudnék pattanni, vagy legalább egy kicsikét egyetérteni. Ezek egy fazék lecsót is teleszarnak, mielőtt odadjék az éhező gyereknek. És mivel ismerem ennek a bagázsnak a magyar lakosság körében tapasztalt támogatottságát, most már az emberek egy jelentős részét is kerülöm.

Voltunk otthon – de minek – egy pár nap jutott erre a nyáron meg mostanában újra, végigszáguldottam ide-oda az országot és le is akasztottunk villámgyorsan mindkétszer. Belefért, hogy egy régen látott rokonhoz 22 perc 19 másodpercre benézzünk. Ebbe az is belefért, hogy a vérnyomásom a plafonon legyen mikor elindultunk kifelé. Mondtátok többen, hogy nem jól látom, az emberek Mo-n falun is jól tájékozottak, meg hogy meg tudják a propagandát külömböztetni a nettó szartól. Hát apám, nem. Valami hihetetlen és abszolút nem hiányzott élőben megtapasztalni, hogy a „hííírádáó-ban” lenyomott gyomorforgató tartalmakat szó szerint fel tudják mondani. „Há ki ném, ha ném a fidész?!” Hányok.... számok, érvek, bármi a három millió funkcionális analfabéta országában? Viki még azt IS jobban tudja, hogy nekem most nagyon szar. Igaz nálunk 22 centről megy MAJD fel jövőre az áram ára 30 centre, meg azt se tudom / tudtam soha mennyi az áramszámlánk, de én annyira szenvedek, hogy biztos haza is akarok menekülni a széllel szembe hugyozás világrekordját tartó Abszurdisztánba. Má he hogy a f...ba ne?

10 perc aktív kommunikáció, ennyit bírok ilyen elmekörnyezetben elkövetni, tovább nem megy, mégha rutinosan el is kenjük a témákat a „hát a termés, hogy van?” féle szarrágás jellegű, mondok is meg nem is valamit stilusú kommunikáció irányába. Há megjöttetek? Há meg.  Ilyenkor közbelép a drága és elterel a "vajon milyet szart ma a kecske" jellegű, általában veszélytelen és semleges témák felé. Szegény apámmal, mikor még a betegség nem vitte teljesen félre, ez a téma a kutya volt. Így a kutya, úgy a kutya, mert nem voltam hajlandó elcsevegni éppen aktuálisan kifejlesztett ellenségképéről, akik miatt vagy „ezek miatt esik ez a kurva sok eső”, vagy „ezek miatt nem esik az a kurva eső”. Igaz le kell szögeznem, hogy nála ez valószinűleg a betegségének volt nagyrészben betudható. Aztán szegény elveszett abban a világban, ahová az ellenségeimet se küldeném, de ez egy másik „vidám” töténet.

Na Béláim, gondolkodjunk, én is iszok valamit.

(scuzi for the helyesirási hibák és a hosszú i hiánya miatt, lost in translation :)