Hiányoltátok a svájci témát, hát nesztek, itt van egy mutatóba.

Vasárnap szavazni voltunk, egy ideje már hárman, mert a lányomat is elcibáljuk, hadd szokja a lelkem az álompolgársággal járó nyűgöket, ha már papíron felnőtt. A mi kantonunkban ráadásul ezzel még olyan nagy wasistdas sincs, mert nem szavazás esetében itt nincs büntetés, miközben ha jól tévedek például talán Schaffhouse-ban (vagy szőrt szálán hasogatni szeretők esetében, Schaffhausen-ben) néminemű svejci dénárt kell kicsengetni, ha nem kerül bizonyos szavazásoknál pipa az ember neve mellé. Mondjuk az opcionalitás meg is látszik a szavazási hajlandóságon, sajnos zuhan mintállat Svájc szerte, ezért is akarják mindenütt bevezetni a szavazati jogot 16 éves életkortól, ami már néhány helyen megtörtént. Így talán lenne valaki, akit érdekelne is a sok, egymást érő szavazás, mert bizony a közvetlen demokráciának is megvannak az árnyoldalai, mint már írtam legalább egyszer. Ilyen magyar-svájci álompolgárként én rengeteg tanácsot tudnék adni a szavazási kedv felkorbácsolására, a komolyak közül talán az a leglényegesebb, hogy ez is olyan mint a mákostészta, lehet szeretni, de a sok az sok. Kevesebb a voksolásból is jobb lenne.

Most éppen három fő kérdésben nyilvánítottunk véleményt. Az első egy olyan kezdeményezés volt, hogy mindenféle források elkülönítésével, intézkedésekkel erősítsük-e meg az ápolói szalmát, szóval az emberek úgy gondolják, hogy a jó színvonalú ellátás stabil biztosításához valahogy szexibbé kell tenni az apolói pályát. Nem csodálkozom, a külföldről átjáró, ún. frontalier-k nélkül azt hiszem lenne kaki a pitében most a Covid időkben. A Conseil Fédéral azt javasolta, hogy ne szavazzuk meg a cuccost, kontra-javaslattal készültek, de rábasztak a sunnyogásra, megszavaztuk, tehát most majd a politikusokon a sor, hogy a népakaratot törvénybe foglalják, valamilyen módon megvalósítsák.

A második dolog egy tipikus populista baromság volt, mivel a federális bírókat (ezt hogy a bánatba fordítsam? Ez olyannak feleltethető meg szerintem mint a Kúria Mo-n.) a parlament választja ki a feladatokra, néhány ember viszont kitalálta, hogy sorsolni kellene őket, mint a párosítást a Bajnokok Libájában. Nos, ezt meg nagy arányban leszavaztuk, nincs semmi komoly ok arra, hogy az itteni politikusokkal szemben a szükségesnél jobban gyanakvóak legyünk, valamint újabb sorsolási és egyéb bizottságokra sincs az égvilágon semmi szükség.

A harmadik volt a legkomolyabb téma, legalábbis a napok történéseinek fényében, arra kért támogatást, vagy elutasítást a Conseil Fédéral (a „kormány”), hogy a bevezetett Covid intézkedések (azaz az azokat megalapozó törvény és főleg módosításai) érvényesek maradjanak-e, például, hogy fenntartsanak-e egy komoly pénzügyi alapot a szarba került vállalkozások megsegítésére. Nos az antivaxxerek legnagyobb bánatára ezt is svájci méretekben nagy arányban fogadta el a lakosság, szal lehet menni a picsába ríni, ha beszarsz két kis oltástól annak érdekében, hogy egy étterembe, stadionba beengedjenek. Ezekkel a meggyőződéses, vagy megélhetési idiótákkal nem tárgyalni kell, hanem elküldeni őket a halál elszenesedett .... ..... ..... ba, azaz svájciul = le lettek szavazva, lehet menni melegebb éghajlatra.

Az nem megy át, de nagyon, hogy nem azért kell beoltatni magukat, mert mindenáron meg akarjuk őket menteni, hanem azért, hogy ha megbetegszenek, akkor meg esetleg genetikus vagy életkor alapon a súlyos lefolyásra hajlamos oltott, vagy nem oltható emberek elől veszik el a helyet a kórházban. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy szerencsétlen agyondolgoztatott ápolónők, ápolók és orvosok pusztulnak bele a terhelésbe az ilyen humanoidok miatt. Komolyan, KIT ÉRDEKELNE, hogy oltatják-e magukat baszott nagy személyi szabadságukban, ha a rendes emberekkel nem csesznének ki? ""Haljanak meg"" otthon a négy fal között. Szar vicc tudom, NE haljon meg senki.

Ha már itt járok, írjuk már le 782149szer is. Attól, hogy oltott valaki, még ugyanúgy terjesztheti a dolgot, tehát nekem ne jöjjenek azzal, hogy „azé nemótatok, mer ugyanúgy terjeszthetem”. Igen vazze, de ott vannak az előző indokok, valamint oltással túléled nagy valószínűséggel enyhe lefutással és nem kell rád ágyat, gépet, egyéb erőforrásokat pazarolni.

Itt Svájcban is megvan az a jótékony tendencia, hogy egy-két igazi flúgos rendesen belenyúl a szarba, kíváncsi vagyok mi lesz majd a nagy elméletekkel, ha sikerül megmenteni őket és kijönnek a kórházból. Költői volt, majd arra is lesz valami jó kis „a jáóisten kigyelmibű” jellegű faszság.

De most télleg.... ekézem ezt a bandát, de nem csinálhatok mást, mert vállalhatatlan, amit művelnek. Valamelyik nap ment egy halom vidó arról, ahogy a berni főpályaudvaron vernyognak a plakátjaikkal, hogy billgécc, meg 5G, meg krumplival kell az oltást kiszívatni, meg a snapsz gyógyít, meg a jáóistenke, meg Dzsízöszkrájszt, meg a szabadságjogok, meg az édesanyjuk térgyi kalácsa, ami nem sok mindenkit érdekelt volna rajtuk kívül, de kötözködtek az utasokkal, meg lerángatták a maszkjukat, ilyenek. Ez nem elfogadható, legyen akármekkora szólás-, vagy gyülekezési szabadság.

Hadd jegyezzek meg valamit, amit elég érdekesnek találok. Csak 21 éve élek még Svájcban, ezért vannak olyan dolgok a politikai és egyéb témákat illetően, amiben nagyon óvatosan nyilvánítok véleményt, mert a föderális berendezkedés miatt elég bonyolult a rendszer. Hülyeséget meg mindek terjesszek? Viszont kedves kommentelőim rengetegszer mondják meg nekem a frankót, mert beszéltek olyannal, aki hallott valamit valakitől, mert olvasta és persze „ne magyarázzak”, mert megírta az origo, vagy valami egyéb szájt, esetleg levonja a következtetést abból, hogy ő Wakandában mit tapasztalt. Én erre csak annyit mondanék, hogy elképzelhetetlen mennyiségű, Svájcot illető cikken kap el a tehetetlenség érzése, mert néha még csak azt se mondhatnám, hogy kapargatják az újságírók a valóság felszínét. Egyszerűen magyar és más országbeli szokásokat, politikai fogalmakat, szabályokat vetítenek ki egy olyan országra és politikai berendezkedésre, amire azok nem vonatkoztathatók direktben.

Svájcban egyébként három féle népszavazás van; amikor valakik összeszednek 100’000 validált aláírást és ki kell írni a szavazást (initiative populaire), mikor egy törvényt illetően van úgynevezett fakultatív népszavazás, mert például megváltoztatták a tartalmát (ez volt a mostani Covidos cucc), a harmadik eset pedig a kötelezően kiírandó népszavazás, például ha nemzetek feletti szervezethez való csatlakozásról van szó, vagy az alaptörvényt szeretnék módosítani. (Hallod nemzetünk kebelét feszítő minióriás? Nem ám hétfőn felvetjük a maffia gyűlésen, akarom mondani, a parlamentben és kedden már Kerényi nyomtatja merített papírra, hogy mindenkinek bajszot kell viselni.) Az első és a harmadik esetben úgynevezett dupla többségre van szükség, azaz az egyéni voksoknak és a kantonális szintre lebontott voksok alapján a kantonok többségének is meg kell szavaznia a cuccot. A második esetben, a fakultatív népszavazásnál elég az egyének többsége.

Ilyen kis füzeteket adnak minden szavazólaphoz, a piros 40 oldal magyarázó szöveggel érkezett a három témában, a kisebbik lokális szavazáshoz is egy komplett "tanulmányt" csatoltak az összegekkel, térképpel, ésatöbbi.

A szavazó cédulához mellékelt magyarázó anyagokban a CF és sokszor a pártok is elmondják, hogy ők mit szavaznának, szintén a szavazást inicializálók is és mi, a többiek meg eldöntjük támogatjuk-e. Nos most például antivaxxer nemzettársainknak nem lett szerencséjük, de nem baj, nézzék csak otthon TV-n a meccseket és ne hörögjenek az orrom alá egy étteremben, nekik is sokkal biztonságosabb. Oltva vagyok, de nem akarom kipróbálni, hogy milyen akár egy enyhe lefolyású Covid, meghagyom ezt a műélvezetet az oltatlanoknak, ha lehet.

Van ezeken kívül még egy halom lokális, helyi szavazás, amit jobb esetekben az ilyen nagy, országos voksolási napok farvizén tartanak meg. Mi most például elfogadtuk, hogy egy közeli városnál elkerülő útra, alagútra költhessen el a kanton 186 millió svejci dirhamot, amiből 112 millió jön a föderációtól, a többi pedig ténylegesen a kantonális kasszából lesz lehívva.