Dobre dan barátaim!

Régen jelentkeztem már, gondolom ennek többen nagyon örültek. Igazából nem nagyon érzem az írás kényszerét manapság, van mikor lenne olyan téma, amiben szeretném kifejteni a véleményem, de pár sor után inkább elmegyek és iszok egy sört, mert ha valamit manapság próbálok betartani az az, hogy a leszarom tablettát feltétlenül be kell vennem, ha nem közvetlenül mellettem csapkod a villám.

Nos, most könnyedebb témába vágom a nem létező fejszémet, legyen szó mondjuk a nyaralásról és annak is általunk éppen űzött verziójáról. Az biztos, hogy a posztot a horvát tengerpart egyik nyaralóövezetebéből, Baska-ból kezdem írni, hogy honnan és mikor fejezem be az a jövő zenéje. Ismét hangsúlyozom, hogy, ha véleményt írok az nem Mari nénié, hanem az enyém, nem kell mindenáron meggyőzni, hogy az "nemisúgyvan".

Szóval kábé egy hete, a gyerekek sulizárója után - ez nálunk június vége - kerekedtünk fel és vettük az irányt Verona felé. A San Bernardino alagúton mentünk, mert vakációs időszakban a Gotthard az egy rémálom, soxor alakul ki 20-30 kilométeres sor is, főleg a fenti, azaz a délre vezető bejáratánál. Ez a választás bejött, sehol senki, szal mentünk lefelé mint kés a vajban. Valahol Milano környékén volt egy kis torlódás, de szerencsére azt a klasszikus "állunk az autópályán és dobozból szalonnázunk" dugókat elkerültük. Mondjuk mindennek megvan az ára, cserébe baromira nem találtuk Veronában a hotelt, mivel mint kiderült nem is Veronában, hanem egy kis környékbeli faluban van a Best Western CRC vagymi. Nos sok szónak is száz a vége, végül x GPS újraprogramozás után, megtaláltuk a hotelt, ami végül nagyon kellemes kiindulópontnak bizonyult.

Verona - Az aréna

Egyből be is taxiztunk a belvárosba és nekiálltunk felfedezni ezt a gyönyörű várost. A központ az aréna környékén terül el, rendkívül hangulatos főtér van mellette, ezer étteremmel, amire úgy gondoltuk, hogy bizton számíthatunk ha majd elfáradtunk. Nos, nem árt óvatosnak lenni, mert most van az operafesztivál a városban, aminek az előadásai a római kori amfiteátrumban, azaz az arénában kerülnek megrendezésre. Ennek eredményeképpen mindenki ott és akkor akart kajálni a belvárosban, mikor mi. Végül azért találtunk helyet és a kaja se volt rossz, csak éppen semmi olyasmi, amiért Taljánországba kívánkozik az ember. Én meg a bolognai útjaim révén gasztronómiai szempontból eléggé el vagyok kényeztetve.

Verona - Még egyszer aréna. A cuccosok a téren az operák díszletei

Másnap bolyongtunk majdnem egy egész napot a városban és szinte mindent megnéztünk, amit érdemes volt ilyen rövid időre belesűríteni a programba. Castelvecchio, Júlia erkélye Rómeó nélkül, Piazza del Erbe, Aréna látogatás, Hellas Verona mezvásárlás, gourmet étterem, minden megvolt.

Verona - a Castervecchio belső udvara

Veron - Híd a Castelvecchiohoz

Verona - Piazza del Erde

Verona

Másnap reggel korán keltünk és némi katasztrófa várakozásokkal elindultunk Horvátország felé, hallottunk néhány rémtörténetet 12 órás határon való várakozásról ésatöbbi, de szerencsére nekünk semmi ilyen nem jutott, "villámgyorsan" leszáguldottunk Krk szigetének legdélebbi pontjára, Baska kicsiny városába. Kis túlzással a határt szinte észre se vettük, álltunk ott vagy 5 percet, mert a szigorításoknak köszönhetően a horvátok minden útlevelet tüzetesen átnéznek. A nagy "trükk": hétfőn kell utazni, kikerülhető így a hétvégi csúcsforgalom.

Nos, Baska egy nagyon kellemes kis helynek bizonyult, kékzászlós, sóderes tengerparttal, ami Horvátlanden elég ritka. Simán el lehetett létezni mindenféle fürdéssegítő cucc nélkül, mi is csak pár nap múlva vettünk fürdőcipőt, azzal azért még kellemesebb volt  vízből egyből a parti bárokba bandukolni. A zsúfoltságról meg csak annyit, hogy semmilyen különbséget nem láttunk akármelyik európai parthoz viszonyítva. Főszezon = sok ember. Mondjuk minket aztán akkor se zavart volna, ha 5x ennyien vannak, mert mi sose fekszünk ki a partra x órára, főleg nem egy napra, mint láttuk néhány elvetemült honfitárstól. Szarrá égve a parton reggel 6-ól este 6-ig.... Brrr..... No mi minden nap, volt mikor kéccer is fürödtünk, jól éreztük magunkat, de ennyi, nem ez a lényeg.

Baska - A víz ilyen tiszta, amíg a fürdőzők fel nem kavarják a homokot

 Baska - A kikötő

Baska

Baska - Egy újabb öböl, amit nem úsztunk át

Megnéztük Krk városát, nekem például nagyon bejött, szűk utcácskák kavalkádja, a Frangepán várral, a székesegyházzal, egynek tökéletesen megtette.

Krk - Kilátás a Frangepán várból

Krk

Nekünk totál olcsónak tűnt Horvátország, mikor átszámoltuk a dolgokat siccerlandi frankba, általában vettünk még egy akármit. Lehúzni se nagyon akartak minket, szándékot se éreztünk, kivéve az akváriumokkal. Nos olyan cuccosokért fizettünk "trópikus akvárium" címszó alatt pénzeket, mintha én megtuningolnám otthon a négy akváriumunkat és az asszony őszinte örömére elkezdenék jegyeket eladni a megtekintésükre. Talán egy terrárium volt normális Krk-ben, a baskai és egy másik krk-i parasztvakítás. Ja és a jegyeket package dealben adják....

Baska- Nagyüzem

A kaja volt az, ami nem volt annyira kóser és nem azért, mert szar volt, hanem, mert Magyarországon éreztem magam. A mennyiséggel marketelték a cuccot, íz? Az nem volt annyira fontos. Ez nekem nagy bajom Mo-n is, még mindig az számít jó étteremnek, ahol kilométeres a menü kártya és két kilós a prosztó wiener schnitzel, vagy egyéb darab hús. Nos, a kevesebb sokkal több, ha ki van találva, minőségi, fel van rendesen szolgálva és nincs mindennek ugyanaz az íze. Ennél a pontnál nagyon éreztem az ecceri magyar turista "igényeihez" való alkalmazkodást.  

Baska by night, megfáradt vándorokkal

A szállásunk nagyon jó volt, a Valamar szállodalánc Zvonimir Hoteljében foglaltunk két "kommunikáló" szobát, ami igazából egy emberes apartement-nek felelt meg. Előszoba, nappali, két szoba, két fürdőszoba. Ami lényeges és szerintem elengedhetetlen, az a légkondicionálás, asszem végünk lett volna nélküle, így viszont nagyon jókat durmoltunk, jó déli, vagy délre keveredett emberkéhez méltón sziesztáztunk is néhányszor. Félpanziót is kértünk, de párszor ugrottuk a dolgot és inkább elmentünk vacsorázni valahová. Mont említettem étterem választék az volt dögivel, de mind ugyanolyan copy-paste kajákat szolgál fel.

Asszonykával jó néhány sétát lenyomtunk, bejártuk ezt a kis zsebkendőnyi települést és környékét. Az tény, hogy ez az egy hétnyi tartózkodás számunkra a maximum amit így el tudunk héderelni egy ilyen kicsi helyen, mehetnékünk van már, így holnap elindulunk Orbanistán felé.

 Összességében nagyon jó kis nyaralás ez eddig, Veronára, Baskara mindig jó szívvel fogunk visszagondolni.