2017. már 03.

Meg lesztek gyógyítva, erővel is ha jól esik

írta: zuzzer
Meg lesztek gyógyítva, erővel is ha jól esik

Volt fent a zindexen egy cikk – feb 20 -, aminek az apropója egy bizonyos doktornő a magyar egészségügyet ekéző interjúja; sok országon átszánt a szerző ott élő magyarok tapasztalatai alapján. Ez megint nagyon érdekes és bonyolult kérdés, mert saját szempontomból pontosan azt írtam volna akár 2-3 évvel ezelőtt is, amit most fogok, viszont közben hallottam egy itteni barátomék eléggé, hogy is mondjam, negatív tapasztalatairól is. Szóval, a lentiek a mi, az én családom tapasztalatai a svájci egészségügyet illetően.

Mikor mi megérkeztünk a büdös de finom sajtok hazájába, akkor a vállalatom egyből ajánlott egy általános orvost, vagy körzeti orvost, vagy mittomén, persze azért ezt a bizonyos illetőt, mert nagyon közel volt a céghez. Az úriember bevett minket a nagy rencerbe, mert itt kérem már 17 évvel ezelőtt is minden számítógépes alapokon és rendszereken működött. Ekkor még nem tudtuk, de később kiderült, hogy orvosok, intézmények között dróton dzsal a petró, azaz küldözgetik egymásnak a leleteket, estébe. Mindenhol ahol tervezett jelenésünk volt már mindent tudtak rólunk, maximum a biztosítási kártyánk számát és a biztosításunk miben voltát ellenőrizték.

Ebből és a francianyelvvel szembeni kezdeti spontán ellenállásunkból adódott egy kellemetlenebb sztorink is, egy bizonyos vizsgálatra várva kezdtük azt érezni, hogy a miskolci SZTK-ban vagyunk, mert pár órát ültünk egy vizsgálószobában, a társadalomtól elzárva. Nos kiderült, hogy elnézték a biztosítási kártyánkon az infót és aszitték csak minimál biztosításunk van, no priority, a sor vége. Még szerencse, hogy nem Medvelandon voltunk és nem műtétre vártunk, ki tudja minket amputálták volna. Nos ennek pont az ellenkezője volt az igaz, mindenből a legnagyobb fedettséget biztosító privé biztosításunk volt akkoriban. Mondjuk, ha tudtuk volna, hogy „mösziő lökapádó, mádám sikídethürí”, 5 perc alatt kiderülhetett volna a dolog. Tipikus öngól.

Ahogy valamelyik előző posztomban mondottam volt, itt a sokbiztosítós rendszer él és virul, szal nem mindegy egy ellátásnál milyen biztosítása van az emberenek. A semi-privé biztosítás, amire azóta váltottunk arra jogosít például, hogy esetleges kórházi tartózkodásnál max kétágyas szobába tehetnek. Szerencsére mikor erre szükség volt, például a gyerekeink becsekkolásánál, magánszobát kapott gyermekeim anyja, a semi-privéség ellenére nem osztozott senkivel és el sem zavarták a kórházból, amint lábra tudott állni. A gyermekek – persze csak a kórházi tartózkodást és a szülés levezetését figyelembe véve – fejenként 12 ezer frankba kerültek, ezt mondjuk ha jól emlékszem teljes egészében térítette a biztosító.

Amikor más blogokon olvasgatom a hosszászólásokat a külföldi egészségügyi tapasztalatokat illetően mindig olyan furcsa érzéseim vannak. Mi magyarok azért elég egy elcseszett csapat aprómajom vagyunk. Otthon panaszkodunk mint az állat az egészségügyre, de asse jó ami máshol van és magyar orvost keresünk ezerrel. Ez kérem számomra értelmezhetetlen. Konkrétan emlékeztet arra a magyarosch, oldjuk meg okosban rendszerre, amibôl „menekültem”, nem akarok oda visszakerülni semmi módon. Anyám is mindig talált valami havert, aki változatosabbnál változatosabb móccerekkel cseszett el („javított meg”) meg bármilyen elektromos cuccot a lakásunkban, valamint festett le falakat, ilyesmi, szal az az igazi ezermesterfajta volt, aki semmit se csinált meg rendesen, de legalább sokkal drágább volt mint egy igazi mesterember.

Ott van például a vesszőparipa, a terhesellátás, mert bizony szaporodunk mi külföldi homogén etnikumok mintállat. Valaki éppen a holland orvosokat ekézte egy másik blogon, mert nem küldték minduntalan ultrahangra, meg mittomén milyen vizsgálatokra. Ez csak és kizárólag nekünk furcsa, mert mi abban növünk fel, hogy az egészségügy „ingyenes”, így minket vazze náthával is CT-re kell küldeni, meg adunk egy fél desznyót az orvosnak mindenféle szükségtelen vizsgálatok elvégzésének a megkönnyítésére. Nem, az igazság bizony az, hogy egy jól működő szisztémában az orvos felelőssége nem csak abból áll, hogy ne dobjuk fel a pacskert egy héten belül, de abban is, hogy pénzügyileg felelősséget vállaljon a biztosítók felé és csak az a vizsgálat legyen elvégezve, ami abszolút szükséges. Nem küldözgethet minduntalan mindenféle drága vizsgálatokra, mert ad1 attól nem leszünk jobban, ad2 nyakára léphet a biztosítócég. Ez tudom nagyon kapitalistán és liberálbolsevikül hangzik, de sajnos az az igazság, hogy az egészségügy az egy pénznyelő fekete lyuk és mindenkinek meg kellene értenie, hogy minden, de minden, az orvos idejétől kezdve a sebtapaszig pénzbe kerül. Apropó, mifelénk a 0.15 frankos kis sebtapaszt is feltüntetik és kiszámlázzák, tehát nincs olyan, hogy ingyenes egészségügy.

Egy másik eset, amitől heveny kétoldali rángatózást szoktam kapni, mikor azzal ekézik a külföldi orvosokat, hogy nem értenek hozzá, mert nem írnak fel mittomén antibiotikumot, holott „otthon dr Nyúl Béla három hátizsákkal is adott abból a sárgából”. Nem vazze, ez nem tudás hiány, hanem tudásszint meghaladás. Itt komolyan veszik, hogy a minden szir-szarra szedett antibiotikum több kárt okoz, mint hasznot hajt. Próbálkozhatsz egy orvost rábeszélni a végső megoldásra, tapasztalataim szerint félhalottnak kell lenni és megerősített randevúval a sírásóval kell rendelkezni, hogy elgondolkozzanak azon, hogy valami antibakteriális szert adjanak. 17 év alatt felidézni három esetet tudok csak, mikor antibiotikumot kaptam, abból kettő fogászati esemény volt.

Ami szintúgy nincs, az a rábeszélős marketingorvoslás. Az orvos simán a generic verziót írja fel egy gyógyszerből, nem a drága „eredetit”, vagy a patikus teszi eléd a generic verziót és el is magyarázza, hogy ez ugyanaz hatóanyag szempontjából.

Ha a mamikák beszélgetni szeretnének valakivel erre a tevékenységre nem az orvost választják, mert az abárolt szalonnáról szóló csetelgetést orvosbácsi úgy kiszámlázza 5 percenként 16.16 frankért mint a pinty. A mellékelt illusztráció egy tipikus és nagyon ócsóért megmért konzultáció számlája, csak a diskurzus 90 frankért lett megmérve. Nos mikor az ilyen és ehhez hasonló számlák megjönnek, perkálunk, majd az eredeti megy a biztosítónak, ami a megkötött biztosításunkban rögzített önrész levonása után perkál.

szamla.png

Nem mondom én, hogy ez minden egészségbiztosítási rendszerek legjobbika, de láthatóan működik és sokkal, de sokkal jobb mint az a félállami, teljesen nem ingyenes, korrupció melegágya izé, ami Pumalanden van.

Engem saját elhatározásomból elkövetve magyar orvos akkor fog látni, ha két darab anyám lesz.

Szólj hozzá